Amikor
leértem anya vádló pillantásával találtam szembe magam. Csípőre tett kézzel
állt a konyhaajtóban.
-
- Kathrina
De la Garza – már ekkor tudtam, hogy bajban vagyok, mert anyu csak akkor szólít
a teljes születési nevemen. – Mond meg nekem, hogy miért nem vagy az iskolában?
–kérdezte, de nem tudom, miért kell ezen annyira felkapni a vizet.
Éppen
válaszolni akartam, amikor Aiden szólalt meg.
-
- Elnézést
Mrs. Koore… akarommondani Jessica, de miattam jött el a suliból. Az ifi
válogatott tagja vagyok és az EBn fogunk játszani, de nem akartam magára hagyni
Kathet, hisz a bátyja is otthagyta. - magyarázta anyunak és azt hittem, hogy
menten nekem esik, hogy ez nem olyan fontos, hogy otthagyjam érte a suli, de
nem ez történt. Megölelte és csak annyit mondott:
-
- Köszönöm…
köszönöm, hogy végre van valaki, aki igazán törődik a lányommal. – mondta.
Olyan boldog
voltam, hogy Aiden nyakába ugrottam és legszívesebben megcsókoltam volna.
-
- Gyertek
– szólt ekkor hirtelen Mark – kész a kaja! –én gyorsan az órára néztem és
láttam, hogy fél öt múlt. Megböktem Aident, majd ismét az órára pillantottam
mutatva neki, hogy mennünk kéne.
-
- Bocs,
Mark, de mi nem maradhatunk. A gépünk hatkor indul Madridba és ötre kinn kell
lennünk a reptéren. – mondtam szabadkozva, de láttam Markon, hogy megérti.
-
- Persze
– mondta anyu – Menjetek csak, nektek szurkolunk. – erre odamentem hozzá és
megöleltem majd Markot is aztán elindultam megkeresni az öcsémet. A nappaliban
találtam rá a kanapé mögött sírt.
-
Már
megint elmész, és itt hagysz? – kérdezte zokogva.
-
- Hamarosan
visszajövök – mondtam és meg akartam ölelni, de ő eltolt magától.- Megígérem,
hogy minden nap beszélünk telefonon vagy web kamerán keresztül, jó? – kérdeztem
ő pedig sértődötten bólintott, aztán elindultam kifelé. Néhány pillanattal
később hangos trappolást hallottam és megfordultam aztán hamarosan az öcsémet
találtam a nyakamban.
-
- Ígérd
meg! - utasított még mindig sírós hangon.
-
- Megígérem
– válaszoltam és le akartam tenni, de ő kapaszkodott a nyakamba. Vele együtt
mentem ki az előtérbe, ahova Andrew már lehozta a holmiaimat, csak Pinkyt
felejtette fent, úgyhogy nekem kellett érte felmennem. Davet nagy nehezen
letettem és felsiettem a szobámba. Mire leértem már háromnegyed 5 volt és nem
volt időnk egy taxira, így Andrew fuvarozott el minket. Hamarosan el is
indultunk, de egy piros lámpánál sokat kellett várakoznunk, úgyhogy hosszúra
sikeredett az utazás. Pár perccel múlt el öt, amikor két sarokra voltunk a
reptértől és megcsörrent Aiden telefonja. Tom kereste, azt akarta tudni, hogy
hol vagyunk már, de Aiden megnyugtatta, hogy pár perc és ott vagyunk. Amikor
megérkeztünk e reptérre a fiúk segítettek vinni a holmiaimat aztán hamarosan
felszálltunk a gépre.
Jóó lett! *.* Szegény Dave. :( Sajnálom. Kövit! :P <3
VálaszTörlés