De szerencsére
Aiden elkapott. Hirtelen azt sem tudtam, hogy ki vagyok, aztán minden
visszatért. A férfi, akit a mentőbe tettek, akit korábban már újra kellett
éleszteni, nem volt más, mint a bátyám. Brandon volt azon a hordágyon. Ott
kapálództam Aiden kezében, aztán mikor sikerült kiszabadulnom, áttörtem a
kordonon és odarohantam hozzá. A könnyeim patakokban folytak.
-
- Brandon!
– kiabáltam egyfolytában és már a rendőrök szaladtak oda hozzám. Ha Aiden nem
ér oda korábban, akkor ők kapnak el.
-
- Kérem
uram, el kell innen menniük. – mondták a rendőrök Aidennek, de én nem
foglalkoztam velük.
Csak Brandon
érdekelt. Brad, aki ott feküdt a mentőben. Megint az ájulás kerülgetett. Aiden
visszavitt az autóhoz és visszafordultunk. Mentünk a kórház felé, ahová Bradet
vitték. Aiden tudakolta meg, hogy melyik kórházba viszik. Csak ültem az autóban
és zokogtam. „Az én hibám… otthon kellett
volna tartanom… akkor nem történik meg mindez.” ilyen gondolatok jártak a
fejemben. Mire odaértünk Bradet már
bevitték a sürgősségire. A recepcióhoz siettünk, és minthogy én teljesen
használhatatlan voltam, Aidenbe kapaszkodva, ő kérdezte meg, hogy hol van a
bátyám és halászta ki a zsebemből az igazolványomat, igazolva, hogy a testvére
vagyok. De amikor odaértünk, nem mehettünk be hozzá. Még vizsgálták, nekünk
pedig kint kellett maradnunk. Egyre idegesebb lettem és csak sírtam. Egy jó
ideig alig bírtam megmaradni egyedül, aztán amikor már kicsit nyugodtabb
voltam, Aiden felhívta Ashleyt, hogy mi történt, Ashley, pedig szólt apuéknak.
Majd Aiden visszajött hozzám és leült mellém és átkarolt. A közelségétől
nyugodtabb lettem, de még így is zokogtam. Nagyjából tíz perc múlva érkeztek
meg Ashleyék. Naomi leült mellém, Alice pedig elment beszélgetni Aidennel.
Apáék, rájuk tíz percre érkeztek meg. Elenat a babysisterre bízták, csak apa,
meg Edit jöttek el. Nagyon idegesek voltak és Edit is sírt. Odajött mellém és ő
is átkarolt. Aiden a többieknek, már sokadjára elmondta, hogy mit láttunk. Csak
telt az idő és nem történt semmi. Úgy éreztem, mintha mindennek ólomsúlya
lenne. Egy órája ültünk ott, mikor kijött az orvos és felpattantunk.
-
Sajnálattal
kell közölnöm, de Mr. De la Garza nagyon rossz állapotban van. - mondta
komoran, mire én ismét elkezdtem sírni – A bordái több helyen eltörtek és
súlyos agyrázkódása van, nem is beszélve a megszámlálhatatlan zúzódásáról. Az
állapota jelenleg stabil, de a sokktól akármikor összeomolhat. – alig bírtam
talpon maradni, Adrian karolt át.
-
- Be
lehet menni hozzá? – kérdezte apa idegesen.
-
- Egyvalaki
bemehet, de kérem, ne nagyon zavarják. – mondta aztán elment.
-
- Menj
be hozzá. – mondta Edit és egy gyenge mosolyt erőltetett az arcára. Én apura
néztem, és ő is bólogatott.
-
- Menj
csak. – mondta – Most rád van a legnagyobb szüksége.
Én pedig
lassan – Aiden támogatásával – elindultam az ajtó felé. Nem tudtam, hogy ki
fogom-e bírni lelkileg, de Brandonnak szüksége van rám és erősnek kell lennem.
Lenyomtam a kilincset, benyitottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Vaaaa basszus.
VálaszTörlésTudom, hogy ezt szandekosan teszed velem! Annyira gonosz vagy!!!!! Mondtak mar? :P <3
Szegeny Brad. :( imadom. <3
Varom a holnapot!! :O *.* <3
Nagyooooon jooo. <3 :*