9.rész

A repülőút is majdnem olyan volt, mint a vonaton. Matt és Aiden pókereztek, Ashley és Mike olyanok voltak, mint egy gerlepár, Naomi pedig szintén rögtön elaludt. Én elővettem az mp5ömet és dühösen vettem észre, hogy lemerült, tehát hallgathattam Naomi horkolását. Az út nem volt olyan hosszú, pár óra múlva megérkeztünk Madridba. Még mielőtt feszállt volna a repülő elújságololtam apunak, hogy megyek Spanyolországba, aminek persze nagyon örült, de a hangjában hallatszott a meglepettség. Amikor leszálltunk a gépről és leértem a lépcsőn hangos sikoltozást hallottam (na, igen a családom másik fele, mintha egymás tükörképei lennének). Sietve körbenéztem és megláttam a húgomat, amint felém rohan, majd megölel.

-         - Szia, Elena! – mosolyodtam el, de ő még mindig nem akart elengedni (komolyan a tesóim abban versenyeznek, hogy ki tud hamarabb megfojtani?).

-         - Jól van, Elena, látom már sikerült Kathrinából kinyomnod a szuszt, úgyhogy engedd el szépen – mondta a közeledő édesanyja.

-         - Kösz, Edit- mosolyogtam rá apu feleségére aztán megöleltem (már tök jóban vagyunk Hurrá!) Én már a repülőn jeleztem a többieknek, hogy amíg Madridban vagyunk én apuéknál fogok lakni és felajánlottam a lányoknak, hogy jöhetnek velem, de ők inkább a fiúkkal maradtak. 

Én tehát Edittel és Elenával tartottam és „hazamentem” velük. Apu sajnos még nem volt otthon, úgyhogy gyorsan felrohantam a szobámba – ami persze pont úgy állt, ahogyan akkor hagytam, amikor itt voltam nyaralni -. Gyorsan előkaptam a bőröndömből a laptopomat és felmentem skypra. Az igazat megvallva Breddel szerettem volna beszélni, de ő sajnos nem volt fenn így anyuékkal beszéltem. Már ha ezt lehet beszélgetésnek nevezni. Először csak Mark volt fenn, de aztán szólt anyának és ő is odament a géphez, Dave pedig kiáltozva ugrándozott a web kamera előtt. Talán fél óráig csevegtünk, aztán lecsuktam a gépem tetejét és kikönyököltem az ablakba. Aidenen járt az eszem. „Lehet, hogy vele kellett volna maradnom, hisz miatta jöttem el a suliból, nem apáék miatt. Azt ígérte, hogy felhív, de akkor miért nem teszi? Biztos pikkel rám.” Épp ezen törtem a fejem, amikor két világító pöttyöt vettem észre a távolban. Sötét volt, ezért jóval később vettem észre, hogy kihez tartozik a fényszóró, de amikor megismertem rögtön lesiettem az előtérbe. Apu volt az. Pár perccel később meg is érkezett, és amikor belépett az ajtón a nyakába vetettem magam.

-         - Meglepetés! – kiáltottam el magam mire ő felkapott és megforgatott.

-         - Szia, Kath, annyira hiányoztál. – mondta aztán letett. – És hol a focista barátod? –kérdezte.

-         - Aiden?...Hát hol lenne, a hotelben a csapatával. – mondtam, de még engem is meglepett, hogy milyen simán csúszott ki a számon és rögtön meg is bántam. – Nem baj, ha most elmegyek hozzá? – kérdeztem némi bűntudattal.

-         - Nincs ehhez már egy kicsit késő? Olyan sötét van, majd holnap elmész. – mondta Edit. De ezek szerint nem teljesen értette meg a dolgot.

-         - Nem… én úgy gondoltam, hogy… hogy velük is maradnék… - magyaráztam, de apu pár perc habozás után beleegyezett, úgyhogy én felrohantam a holmimért meg Pinkyért – aki egyre jobban pikkelt rám a sok utazás miatt – aztán apu – a sötétségre hivatkozva, de én tudtam, hogy bízik bennem és csak a csapatot akarja megismerni – felajánlotta, hogy elvisz, de én jobbnak láttam, ha taxit hívok. A hotel viszonylag messze volt a háztól, de így legalább volt időm átgondolni, hogy mit hozok fel a mentségemre.