2013. november 25., hétfő

22.rész


-         - Sabinet, a szeretőmet. – mondta és faarccal bámult felém. Nem bírtam ki, kitört belőlem a röhögés. A lány meglökte Aident és felém lépett. Pár másodpercre határozottam megremegtem tőle.
-         - A nevem Sabine és Addy nővére vagyok. – mondta és kezet nyújtott, majd kezet fogtunk. – Ez az, amit kedves öcsém nem volt képes elmondani. – mondta gunyorosan, mire mindannyian elröhögtük magunkat.
-         - Örülök. – mosolyogtam és tényleg örültem, hogy a nővére. Aiden odajött hozzám, átkarolt, majd előhúzta a zsebéből az iPhone-ját és megnyitotta az üzeneteit. Ott volt egy hatalmas oszlopban, hogy Sabine, Sabine, Sabine, Sabine… és így tovább. Olyan boldog voltam. – Most már megnyugodtál? – kérdezte némi gúnnyal a hangjában, mire én megcsókoltam. 
-         - Meg. – suttogtam a fülébe.
-         - Jól van elég lesz ebből a nyálaskodásból. – mondta Sabine fintorogva – Asszem’ én levedlek, nem fekszik nekem ez a gönc. Hol van itt a fürdő? – kérdezte, mire én megmutattam neki.
Nagyjából negyed óra múlva jött ki a fürdőből, teljesen másképp. Erős fekete sminkje lett, egy fekete fűzős, kicsit a gót stílusra emlékeztető topot, fekete csőfarmert és nagy fekete bakancsot vett fel. Hosszú, szintén fekete (ez már kicsit nyugtalanított) tépett haját kiengedte, hagyta, hogy egyenes tincsei a vállára hulljanak, hosszú oldalfrufruját pedig a szemébe fésülte.
-         - Na, így már sokkal jobb. – mondta komoran, majd mondván, hogy elfoglalja a szobáját, fogta az óriási fekete (!!!) sporttáskáját és kivonult a szobából.
-         - Fura egy nővéred van. – mondtam Aidennek és az ajtót bámultam, hátha bejön és halálra ijeszt bennünket.
-         - Hát igen, kicsit jobban hasonlít Adrianra, mint rám. – mosolygott.
-         - Apropó Adrian. Egyikőtök se mondta, hogy van nővéretek. – néztem a szemébe.
-         - Hááát… igen. – mondta, de nem kezdett el magyarázkodni. Nem akartam rákérdezni, biztos jó oka van rá.  – Van kedved elmenni valahová? – kérdezte mosolyogva, de szerintem azért, hogy témát váltson. – Mondjuk moziba? – erre a kérdésre rávágtam, hogy igen, bár később jutott eszembe, hogy Spanyolországban vagyunk és a moziban spanyolul mennek a filmek.
Már ott voltunk, amikor ezt megemlítettem neki, mert a plakátokat nézve nem sokat mondtak neki a címek. Hát igen. Nem valami jó spanyolból. Először eldöntöttük, hogy feliratos filmet fogunk nézni, vagyis eredeti angol hang és spanyol felirat, de miután kiválasztottuk a filmet és beültünk a terembe, majd elkezdődött a film, kiderült, hogy nincs felirat, hanem szinkron van. Szuper! Tehát a mozizás avval ment el, hogy fordítottam Aidennek és szinte végig csitítottak minket. Mi meg csak röhögtünk. Amikor vége lett a (3D-s) filmnek, nevetve adtuk le a szemüvegünket és mentünk ki.
-         - Na, jó. – mondta Aiden – Soha többet nem viszlek moziba Spanyolországban.
Sértődést szimulálva fordultam el tőle és megmondtam neki, hogy utálom. Pár másodperc múlva már ezen is szakadtunk. Vidáman mentünk egy cukrászdába, ahol sütit ettünk. Ilyen vidám napom ritkán van. Épp a… nemistudommiről beszélgettünk, amikor megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és nem írt ki nevet csak számot. Úgy gondoltam, nem lehet olyan fontos, majd hív, még ha akar, úgyhogy csak letettem magam mellé és hagytam, hogy csöngjön.
-          - Nem veszed fel? – kérdezte Aiden.
-         - Szakítsam félbe ezt a szép délutánt? – kérdeztem vissza.
-         - Nem szakítod félbe. – mondta lágyan, mire elmosolyodtam – Vedd fel nyugodtan. – mire én felvettem.
-         - Halló. – szóltam bele.
-         - Kathrina Tornow? – kérdezte egy női hang a túloldalról.
-         - Igen. – válaszoltam.
-         - Megan Kansy vagyok a British Studios dolgozója és szeretnék gratulálni, ugyanis várjuk önt holnap a meghallgatásunkra… 

1 megjegyzés: