1.rész

Éppen a szobámban ültem és az öcsémet nyugtatgattam, hogy pár hónap múlva hazajövök, amikor anyu felszólt, hogy menjek le és elindultam lefelé. A szobám a második emeleten van, és sok lépcsőfokot kellet lemennem, hogy leérjek a konyhába, ahol Mark és anya beszélgettek.

-         - Igen? – mondtam.

-         - Kath úgy gondoltuk Markkal, hogy már elég érett vagy ahhoz, hogy kaphass egy igazi kamasz lányhoz való háziállatot, úgyhogy – válaszolta anyu és elhúzódott az asztal elől. A konyhaasztalon egy aranyos kiskutya volt! Olyan táskakutya fajta volt, ami sosem nő meg, ezért szegénykét a kis libák a táskájukban hordták, habár én sosem fogok így bánni szegénykével. Mindig is egy ilyenre vágytam! Mindig velem lehet. Imádni fogom. – ez a tiéd. – fejezte be anya.

-         - Köszi, köszi, köszi! – ujjongtam és először anya majd Mark nyakába ugrottam. Ennél jobb nem is lehetett volna. Holnap megyek a Fealtybe és végre találkozhatok a barátnőimmel. Alig vártam! – Legyen a neve… mondjuk… Pinky! 

-         - Rendben van, de neked kell a gondját viselned. – mondta Mark – És jobb lesz, ha távol tartod Davetől, mert akkor nem húzza sokáig. – mosolygott.

-         - Persze, Mark. Úgyis majd elviszem magammal holnap.

-         - Apropó! Össze vannak már pakolva a holmiaid? – kérdezte anyu és ekkor észbe kaptam, hogy még az iskolai egyenruhám is a szekrény mélyén kuksol.

-         - Ööö… nincsenek. – válaszoltam 

-         - Hát akkor siess! – mosolygott anya.

-         - Áhh bár egy suhintással be lehetne pakolni a bőröndöt. – morogtam – Nem lenne kedved… - kérdeztem anyától, de tudta a kérdésemet és a szavamba vágott.

-         - Nem, úgyhogy menj és hajrá!

El is indultam felfelé és megpróbáltam átgondolni, hogy mit is vigyek a suliba. Amikor felértem kedvesen megkértem Davidet, hogy menjen le a szobájába, mert pakolnom kell, de ő azt mondta, hogy addig nem mozdul mellőlem, amíg el nem megyek, így leült a gurulós székemre és figyelt. Tudtam, hogy többet úgysem tehetek, tehát elkezdtem összepakolni. Az iskolai egyenruhát kötelező magammal vinnem, tehát előkerestem a sárga háromnegyedes ujjú blúzomat, a narancssárga kockás rakott szoknyámat, a nyakkendőmet valamint előkotortam a szekrény mélyéből a blézeremet is.  Raktam mellé még pár pólót a kedvenceim közül, egy részét anyu tervezte, míg a másik része aputól van Spanyolországból, plusz pár csőfarmert; egy kéket, egy pinket, egy lilát és egy türkizt. Aztán bepakoltam még a kedvenc éktalpú szandálomat, az iskolai topánkát és még két pár converset. Raktam még be pár ruhát ezeken kívül, de azt hiszem ezek voltak a legfontosabbak. Magammal vittem még egy válltáskát, amibe beleraktam a naplómat, az E-bookomat, – így egyszerre tudtam elrakni több száz könyvet is. Praktikus mi? - egy nagyon jó könyvet –aminek mindenképpen könyvnek kellett lennie, mert annyira imádtam, hogy az e-bookos verzióját mélyen megvetettem-, egy képet négyünkről (apu, anyu, Brad és én), a sminkes cuccaimat és még pár személyes holmit, pl. a mobilomat, amit a suliban max. zenehallgatásra tudok használni, de azért mindig magamnál hordok. Egy külön táskába pakoltam az iskolai holmimat, a tankönyveket, a füzeteket, a tollakat stb. Mire végeztem már fél tíz volt, úgyhogy lepakoltam a holmiaimat a sarokba, letusoltam aztán lefeküdtem.

Másnap Dave keltett, avval, hogy feljött a szobámba, és minthogy én bele voltam burkolódzva a takarómba és nem látott, elkiáltotta magát, hogy: - Anyu, Kath elment! – aztán elkezdett sírni, hogy nem búcsúztam el tőle. Erre felkeltem és odarohantam hozzá, hogy még itt vagyok, mire ő valamelyest megnyugodott. Elmentem letusolni és felöltöztem. Egy türkiz háromnegyedes ujjú blúzt vettem fel hozzá egy fehér farmert plusz egy türkiz balettcipőt. A hajamat kiengedtem és raktam bele egy fehér hajpántot. Majd lehordtam a holmimat az előtérbe a kandalló elé. Reggelire anyu a kedvencemet készítette: tükörtojást. Ha elmegyek itthonról mindig így készít reggelit. Miután végezetem az evéssel hosszasan elköszöntem Davetől aztán Mark kivitt a londoni vasútállomásra, ahonnan az iskolai vonat indult. Aztán felszálltam a vonatra. Pár óra múlva érkeztem meg a Fealtybe és útközben átvettem az iskolai egyenruhámat. Az összes diák a nagyterembe ment és ott végre összefutottam a barátnőimmel. Egymás nyakába ugrottunk és nagyon boldogok voltunk, hogy ismét látjuk egymást. Amint befejeződött az elsősök válogatása – olyasmi esemény, amikor megmondják, hogy mikor kiválasztották őket a különböző iskolákból, vagy az ajánlások és a felvételi alapján melyik tagozatra fognak járni. Általában nem lehet tudni, hogy hogyan osztják szét őket az osztályok között, de valahogy mindig eltalálják a megfelelő tagozatot. Habár én speciel még mindig nem jöttem rá, hogy miért oda kerültem, ahova, vagyis a Muse-ba - elindultunk a tagozatunk koleszába, amikor észrevettem valakit. Megálltam és jobban megnéztem és akkor megismertem. Nem hittem a szememnek… Adrian volt az…