6.rész

Hátranéztem és megláttam a két barátnőmet egy-egy sráccal karöltve.

-         - Ti kik vagytok?- kérdeztem kissé udvariatlanul a két srácot, de mentségemre legyen, olyan sok dolog jött össze, hogy azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem.

-         - Bocs. – mondta a srác, aki Ashley mellett állt és egy hanyag mozdulattal kirázott a szeméből egy kósza szőke hajtincset. – A nevem Michael Agan, röviden Mike, az ifi csapat első számú kapusa vagyok – mutatkozott be és végre megértettem, hogy miért mondta, hogy „velünk jönnek”. Azután a Naomi mellett álló, kicsit idősebb fiú szólalt meg.

-         - Matt vagyok. – mutatkozott be röviden és én következtem. 

Bemutatkoztam majd mikor végre teljesen felfogtam, hogy mi is történik örömömben Adrian nyakába ugrottam. Vele megyek az EBe… Spanyolországba… ujjongtam magamban aztán Aliceszel együtt felmentem a hálóba és összecsomagoltam. Egyedül Pinky nem örült az utazásnak, mert utálta az utazóketrecét, de reménykedtem benne, hogy az én örömömből rá is ragad valami út közben. Estére már minden holmink a bőröndben volt és szinte beestünk az ágyba. Reggel már nagyon korán fenn voltam és gyorsan felkaptam magamra a rózsaszín I <3 MEs pólómat, egy pink farmer sortot, amit anyu tervezett és a fehér Conversemet. Aztán lesiettem a nagyterembe reggelizni. Aiden már ott várt és mosolyogva jött oda hozzám.

-         - Jól aludtál? Várod már az utazást? ... – bombázott a kérdéseivel, de én megcsókoltam, amivel belé fojtottam a szót. – No, no, no. – mondta mosolyogva a csókunk után. – Még mindig a suliban vagyunk.

-         - Tudom, de valahogy meg kellett szabadulnom a kérdéseidtől. – mosolyogtam, mire ő sértődötten felhúzta az orrát és hátat fordított nekem, aztán mindketten felnevettünk.

Gyorsan megreggeliztünk aztán kimentünk a pályaudvarra, ahonnan csak miattunk ment a vonat vissza Londonba. Hatunkon kívül még ketten jöttek velünk. Egy cserejátékos, Tom és egy tanár, aki csak az úton volt velünk. Az utazás nem volt valami érdekes. Ashley és Mike egy külön kabinban voltak és ki tudja mit csináltak ott… bár rossz, aki rosszra gondol. Én szinte végig nem láttam Aident, aki Mattel együtt a leghátsó kocsiba ment pókerezni. Én is szívesen mentem volna, de azt mondták, hogy ők úgy legjobb barátok módjára akarnak játszani „kettesben”. És a legjobb barátok hallatán elgondolkoztam. Szinte semmit nem tudok Adidenről és ezt ijesztő, igaz nem is tudom, hogy járunk-e… talán… Mindegy… így tehát egyedül maradtam, ugyanis Naomi rögtön indulás után elaludt én pedig fogtam az mp5ömet meg a kedvenc könyvemet és elfeküdtem az üléseken. Kb. hat óra múlva érkeztünk meg a londoni pályaudvarra, ahol helyi idő szerint pontosan 3 óra volt, tehát még volt két óránk, hogy kimenjünk a reptérre. A pályaudvaron a fiúk egyik segédedzője várt minket és berakatta a holmiainkat a hatalmas autóba. Én passzoltam, mert szerettem volna meglátogatni anyuékat, amit készségesen meg is értettek. Megkértem Aidem, hogy jöjjön velem, mert:

1.     be akartam mutatni őt

2.     ő is kellett ahhoz, hogy sikerüljön meggyőzni anyut arról, hogy ez így teljesen jó (mármint, hogy eljöttem a suliból Aidennel) és

3.     (bár ez teljesen független tőle) azért is haza akartam menni, hogy összeszedjek még pár holmit, mert ami a suliban elég az itt nagyon kevés.

Aiden persze beleegyezett, hogy velem jöjjön és még egy taxit is hívott.