2013. november 16., szombat

7.rész


Amikor megérkezett a taxi gyorsan betettük a bőröndömet és Pinky zárt utazóketrecét a csomagtartóba majd megmondtam a címet és elindultunk. Nemsokára a házunk előtt voltunk és Aiden készségesen felcipelte a bőröndömet a bejárat előtti 10 lépcsőfokon. Én persze felrohantam az ajtóhoz és elkezdtem keresgélni a kulcsomat, de csak akkor kaptam észbe, hogy az ajtó biztos nyitva van, amikor Marisa, a szobalány a csörömpölésre kinyitotta az ajtót.
-         - Kisasszony!- kiáltotta meglepetten.
-         - Szia, Marisa. – mondtam boldogan és bementem a házba.
-         - Marisa, ki az? – hallottam anyu hangját a lépcső felől. 
Ott helyben eldobtam a táskámat és Pinky ketrecét – ami miatt két hétig még csak rám se nézett – aztán odarohantam anyához és a nyakába ugrottam, ő pedig döbbenten nézett. Minthogy még mindig nem érkezett válasz Mark szólt ki a konyhából.
-         - Ki az édesem? 
-         - Kath és… a… a barátja. – mondta miután tüzetesebben megszemlélte Aident.
Pár másodperc múlva őrült sikongást és rohanásra emlékeztető hangokat hallottunk. Tudtam, hogy Dave lesz az és a sejtésem be is igazolódott, amikor az öcsém a nevemet kiáltozva a nyakamba ugrott, én pedig alig bírtam megtartani.
-         - David Koore, hagyd békén a nővéredet! – rótta meg az éppen akkor érkező apja. – Szia Kath!
-         - Szia, Mark! – köszöntem a nevelőapámra, aztán anyura néztem. – Bemutatom a barátomat, Aident. Aiden ő itt az édesanyám Jessica Koore, a nevelőapám Mark Koore és az öcsém David.
-         - Örvendek Mrs. Koore és Mr. Koore – mondta udvariasan Aiden – és szia, David. – guggolt le Davehez, de ez volt a legrosszabb, amit tehetett, mert az öcsém menten a nyakába ugrott, ő pedig hanyatt esett.
-         - Ááá nyugodtan tegezhetsz bennünket. – legyintett anya, de ekkor furcsa szagok kezdtek terjengeni a konyha felől és Markkal együtt odarohantak.
„Remek! Itt az idő”gondoltam aztán felkaptam a táskámat meg Pinky utazóketrecét és a fiúk kíséretében felcaplattam a szobámba, a második emeletre.
-         - Nem gondoltál még rá, hogy liftet kérj szülinapodra? – kérdezte lihegve Aiden, amikor felértünk. 
-         - Nem. – válaszoltam – Imádom a lépcsőket.
Amikor beléptünk a szobámba kiengedtem Pinkyt – aminek persze nagyon örült – a táskámat ledobtam az ágy mellé és a bőröndömet – amit szerencsére Andrew, a sofőr felhozott – feltettem az ágyra és kiszedtem belőle az iskolai egyenruhámat. Gyorsan összeszedtem egy csomó ruhát és belegyömöszöltem a nagy táskába, aztán rátettem a laptopomat.
-         - Bocs huppanjatok le valahova, nekem össze kell szednem pár dolgot.- mondtam, amikor hirtelen a fiúkra tévedt a pillantásom.
-         - Pár dolgot? – hüledezett Aiden és a kisebb bőröndre nézett, amit azért kellett elővennem, mert már nem nagyon fértek bele a cipőim a nagyba. Ez meg szerencsére kicsit nagy volt, úgyhogy gyorsan összeszedtem egy nagy doboznyi kiegészítőt és a cipők mellé raktam. Aztán Aiden segítségével – és még így is nehezen – becsuktam a bőröndöket, majd összeszedtem pár könyvet meg magazint, amiket a táskámba raktam.
Szerencsére épp végeztem, mert ekkor anyu idegesen felszólt, hogy menjek le én pedig ismét a fiúk kíséretében lerohantam a lépcsőn a konyhába.

1 megjegyzés: