Amikor
megérkezett a taxi gyorsan betettük a bőröndömet és Pinky zárt utazóketrecét a
csomagtartóba majd megmondtam a címet és elindultunk. Nemsokára a házunk előtt
voltunk és Aiden készségesen felcipelte a bőröndömet a bejárat előtti 10
lépcsőfokon. Én persze felrohantam az ajtóhoz és elkezdtem keresgélni a
kulcsomat, de csak akkor kaptam észbe, hogy az ajtó biztos nyitva van, amikor
Marisa, a szobalány a csörömpölésre kinyitotta az ajtót.
-
- Kisasszony!-
kiáltotta meglepetten.
-
- Szia,
Marisa. – mondtam boldogan és bementem a házba.
-
- Marisa,
ki az? – hallottam anyu hangját a lépcső felől.
Ott helyben
eldobtam a táskámat és Pinky ketrecét – ami miatt két hétig még csak rám se
nézett – aztán odarohantam anyához és a nyakába ugrottam, ő pedig döbbenten
nézett. Minthogy még mindig nem érkezett válasz Mark szólt ki a konyhából.
-
- Ki
az édesem?
-
- Kath
és… a… a barátja. – mondta miután tüzetesebben megszemlélte Aident.
Pár másodperc múlva őrült sikongást és
rohanásra emlékeztető hangokat hallottunk. Tudtam, hogy Dave lesz az és a
sejtésem be is igazolódott, amikor az öcsém a nevemet kiáltozva a nyakamba
ugrott, én pedig alig bírtam megtartani.
-
- David
Koore, hagyd békén a nővéredet! – rótta meg az éppen akkor érkező apja. – Szia
Kath!
-
- Szia,
Mark! – köszöntem a nevelőapámra, aztán anyura néztem. – Bemutatom a barátomat,
Aident. Aiden ő itt az édesanyám Jessica Koore, a nevelőapám Mark Koore és az
öcsém David.
-
- Örvendek
Mrs. Koore és Mr. Koore – mondta udvariasan Aiden – és szia, David. – guggolt
le Davehez, de ez volt a legrosszabb, amit tehetett, mert az öcsém menten a
nyakába ugrott, ő pedig hanyatt esett.
-
- Ááá
nyugodtan tegezhetsz bennünket. – legyintett anya, de ekkor furcsa szagok
kezdtek terjengeni a konyha felől és Markkal együtt odarohantak.
„Remek! Itt
az idő”gondoltam aztán felkaptam a táskámat meg Pinky utazóketrecét és a fiúk
kíséretében felcaplattam a szobámba, a második emeletre.
-
- Nem
gondoltál még rá, hogy liftet kérj szülinapodra? – kérdezte lihegve Aiden,
amikor felértünk.
-
- Nem.
– válaszoltam – Imádom a lépcsőket.
Amikor
beléptünk a szobámba kiengedtem Pinkyt – aminek persze nagyon örült – a
táskámat ledobtam az ágy mellé és a bőröndömet – amit szerencsére Andrew, a
sofőr felhozott – feltettem az ágyra és kiszedtem belőle az iskolai
egyenruhámat. Gyorsan összeszedtem egy csomó ruhát és belegyömöszöltem a nagy
táskába, aztán rátettem a laptopomat.
-
- Bocs
huppanjatok le valahova, nekem össze kell szednem pár dolgot.- mondtam, amikor
hirtelen a fiúkra tévedt a pillantásom.
-
- Pár
dolgot? – hüledezett Aiden és a kisebb bőröndre nézett, amit azért kellett
elővennem, mert már nem nagyon fértek bele a cipőim a nagyba. Ez meg
szerencsére kicsit nagy volt, úgyhogy gyorsan összeszedtem egy nagy doboznyi
kiegészítőt és a cipők mellé raktam. Aztán Aiden segítségével – és még így is
nehezen – becsuktam a bőröndöket, majd összeszedtem pár könyvet meg magazint,
amiket a táskámba raktam.
Szerencsére
épp végeztem, mert ekkor anyu idegesen felszólt, hogy menjek le én pedig ismét
a fiúk kíséretében lerohantam a lépcsőn a konyhába.
Ojaaj. Azert ideges, mert...?! :O
VálaszTörlésBaj lesz. :/
Jo lett kovit!! ;) <3