30.rész

Egy ideig nem is fogtam fel, hogy mi történik. Hosszasan csókolóztunk és olyan jó volt. Éreztem az illatát, ott volt a karjaimban és mérhetetlen boldogság és öröm fogott el. Nem érzékeltem a külvilágot… De egyszer csak bevillant! Mit csinálok? Ezt nem tehetem meg! Aiden a barátom, Ed pedig csak… csak egy együttesben vagyunk. Ez nem lehet! Eltoltam magamtól és zavartan elfordultam. Mi tettem? Visszafordultam hozzá.

-         - Menj el. – mondtam lesütött szemmel – Nekem van barátom. Ezt nem tehetem. Ezt nem szabadott volna megtennem.

-         - Igazad van. Nem is tudom mi ütött belém. – mondta és lehajtotta a fejét. Elindult és intett magának egy taxit.

Én is elindultam a hotelba és még utoljára visszanéztem. Intett nekem egyet, mint első találkozásunkkor, aztán beült a taxiba. Úgy éreztem, mintha elszalasztottam volna valamit, mintha életem értelmét, hagytam volna elhajtani. De nem értettem saját magam. Szeretem Aident… De akkor ez mi volt? Lassan, gondolkozva léptem be a szobánkba és Aiden ott volt. Komoran nézett felém. Ugye nem látta?

-         Mi történt? – kérdezte és odajött hozzám. A hangja lágy volt és nem dühös, olyan, mintha vigasztalni akart volna. Ezek szerint nem látta? Huh.

-         - Semmi, csak hosszú napom volt. – nyomtam az arcára egy gyors puszit, majd elindultam a fürdőszoba felé.

-         - Ha végeztél a társalgóban leszünk. – kiáltotta utánam.

-         - Oké, de nem biztos, hogy megyek. – válaszoltam neki.

Letusoltam, aztán felvettem a bő szabású pólót, meg egy pamut sortot, magyarul, olyan „otthoniasan” öltöztem fel. A telefonom csörgött kettőt a táskámban. Smsem érkezett. Gyorsan megkerestem a telefont és megnéztem. Ed volt az: „Felejtsük el, ami ma történt. Nem történt semmi” ezt írta. Egy kicsit megkönnyebbültem. Visszaraktam a táskámba a telefont és megakadt a szemem a borítékon, amit Ed adott. A három jegy. Ha már van, akkor illene meg is hívnom valakit. Elmosolyodtam magamban és fogtam a borítékot. Átmentem a társalgóba, ahol Aiden rögtön odajött hozzám.

-        - Hát mégis itt vagy? – kérdezte és megcsókolt. Sabine fintorogva nézte a jelenetet. -  Elmondása szerint ez túl nyálas. Aiden szeme letévedt a kezemben tartott borítékra és rám nézett. – Mi az a kezedben?

-         - Egy boríték. – mondtam cinikusan.

-         - Azt én is látom. – kinyitottam és elővettem belőle a három jegyet.

-         - Ed szerzett nekem három VIP jegyet a koncertünkre és szeretném, ha te és a lányok jönnétek el velem. – mosolyogtam és a kezébe nyomtam a jegyet, majd adtam egyet-egyet Naominak és Ashleynek. – Ugye eljöttök? Ez lesz az első koncertem.

-         - Persze. – vágta rá Aiden gondolkodás nélkül, majd megnézte a jegyet és megakadt. – Kath, ez a koncert holnap lesz, este nyolckor. – mondta komoran.

-         - Igen. – mosolyogtam rá és eleinte nem értettem, hogy mi evvel a baj, aztán koppant. – Holnap hétkor lesz a meccsetek. – szomorodtam el. És nem csak azért, mert ők nem jöhetnek el a koncertre, hanem azért is, mert én nem mehetek el a meccsre. – Sajnálom, ezek szerint nem fogom látni a mérkőzést. Tudtam, hogy nem szabadott volna elfogadnom az ajánlatot. – törtek ki belőlem a könnyek.

-         - De el kellett fogadnod! – ripakodott rám Aiden – Ez életed nagy lehetősége, és az nem számít, hogy emiatt lemaradsz a negyeddöntőről. Legalább veszíteni nem látsz bennünket. – röhögött fel egyszerre az összes fiú. Úgy örültem, hogy nem haragszanak. – Inkább nekem kéne sajnálnom, hogy nem lehetek ott az első koncerteden. De minthogy a meccs egy órával korábban kezdődik, megteszek mindent, hogy legalább a végén ott legyek. – mosolygott rám, én pedig letöröltem a könnyeimet. 

Átölelt és megcsókolt. Átjárt a nyugalom, mégis, mintha akkor nem azt éreztem volna, mint a korábbi csókjainál. Olyan furcsa volt. Egyfolytában az a csók járt az eszemben, amit Edtől kaptam. Az volt életem legszebb csókja, pedig az a maga a tiltott gyümölcs. Lehet, hogy ezért volt édesebb? Ezek után még beszélgettünk egy sort. Naomi szabadkozott, hogy Mattel mindenképp elmennek a meccsre, állítása szerint Mattnek a meccsen a helye még sérültem is és ebben teljesen igaza van. Azt mondta, hogy utána pedig visszajönnek a hotelbe, amit szintén megértek. Ashley boldogan jön, ha sikerül neki, de ez is a csapaton múlik, úgyhogy ő is szabadkozott. Nem haragszom rájuk, hiszen a fiúk miatt vagyunk itt és én zavartam be. Lesz, ahogy lesz.