28.rész

Egyszer csak megcsörrent a telefonom, mire én kapkodva elővettem a táskámból. Csak egy SMS Aidentől. „Hol vagy már?” Ennyi állt benne. Gyorsan az órára néztem és láttam, hogy fél nyolc van. Már négy órája eljöttem a hotelból.

-         - Bocs srácok, de mennem kell, a barátom már aggódik értem. – fordultam a fiúkhoz.

-         - Megértjük. – nevettek szinte mind a négyen egyszerre, de nem értettem. Mi ilyen vicces? Csak Edward nézett kicsit furcsán. Mindannyian megöleltek és elköszöntem. Kimentem a szobából és már a kijáratnál voltam, amikor Ed utánam szólt.

-         - Kath! – kiáltotta, mire megfordultam.  – Ezt itt hagytad. – mondta és átnyújtotta a telefonom.

-         - Oh… köszi. – nevettem és elvettem.

-         - Ja és ne feledd el a holnapi próbát, szerdán koncert lesz! – mondta és intett nekem egyet. Én bólogatva visszaintettem.

-         - Nem fogom. – majd elindultam vissza a hotelbe.

Mielőtt elindítottam volna az autót, küldtem egy smst Aidennek, hogy „Megyek” és mentem. Aiden idegesen toporgott a szálloda előtt, és mintha láttam volna leesni egy nagy, követ a szívéről, amikor meglátta a kocsim. Amikor kiszálltam, odajött és úgy ölelt meg, mint akivel egy éve nem találkoztam.

-         - Legközelebb szólj, ha sokáig maradsz! – nézett a szemembe, mire akaratlanul elnevettem magam.

-         - Aiden, mi bajom lett volna? – kérdeztem, mert nem szoktam hozzá, hogy így aggódjon értem. – Csak négy velem egykorú srác volt.

-         - Biztos, hogy nem bántanak? 

-         - Biztos. Kezdesz olyan lenni, mint… Óóó neee! Teljesen kiment a fejemből! Meg fog ölni.

-         - Mint? Mint ki? – értetlenkedett Aiden.

-         - Brad. – mondtam ijedten. A nagy felhajtásban, nem szóltam neki arról, hogy a British Singers énekese leszek, és most már minden újság az én fotómmal van tele. Nem akartam, hogy így tudja meg, én akartam elmondani neki! – Elfelejtettem neki elmondani, hogy én leszek a British Singers új énekese. – magyaráztam és az arcán láttam, hogy nagyon is jól érti. – Nem lenne gond, ha most… beszélnék vele? Az nagyjából azt jelentené, hogy a ma esti programokból kimaradok. Okés?

-         - Persze, menj csak! – mondta én pedig felrohantam az szobánkba és előkaptam a notebookom.

Brandon fenn volt skypon és szerintem csak rám várt, mert korában hívott, mint én őt. Amint elkezdődött a beszélgetés, az összeráncolt szemöldökével találtam szembe magam, majd köszönés nélkül feltartott egy újságot, amin a következő szalagcím állt: „A BRITISH SINGERS ÚJ CSILLAGA: VAJON MEDDIG BÍRJA A KISLÁNY?” alatta pedig egy fotó rólam. Egy címlapon, persze, hogy Bred kiakadt. (Habár fogalmam sem volt, honnan kerülhetett oda, mert én még nem is beszéltem a sajtóval és képet sem készítettek rólam. Legalábbis tudtommal…)

-         - Magyarázatot követelek! – mondta – Épp egy újságos mellett mentünk el és megláttam a húgom fotóját egy címlapon. Nem mondom meglepődtem. Majd amikor olvastam a szalagcímet meg a cikket, nem hittem a szememnek. Kathy, mi ez?

-         - Sajnálom, Brad szólni akartam. Megkeresett a British Singers ügynöke telefonon, hogy várnak egy meghallgatásra és kiválasztottak, hogy én legyek az együttes új énekese. Annyi dolgom volt, elfelejtettem szólni, sőt itt voltak a fiúk meccsei is. Annyira sajnálom.

-         - És mikor tudtad meg? – rátapintott a lényegre.

-         - Két hete. – sütöttem le a szemem, majd sietve hozzátettem – De a fiúk, csak ma érkeztek Madridba.

-         - Két hete. Két hete tudod, és nem szóltál róla? Én vagyok az utolsó, akinek bármit is elmondasz?

-         - Mondtam, hogy elfelejtettem. – könnyek gyűltek a szemembe – Sajnálom Brandon. Tessék, akkor elmondok valamit, jó? Szerdán koncertünk lesz. Csak, hogy tudjál róla. Ja és az egyik srác elkérte a számom, hogy el tudjanak érni. Van még valami? Nem asszem ennyi. – mondtam cinikusan és letöröltem a könnyeimet. 

-         - Kathy… - lágyult meg Brad hangja – Sajnálom, nem kellett volna így reagálnom, de annyira megijedtem. Szent a béke? – kérdezte, mire én tettetett sértődöttséggel hátat fordítottam a web kamerának, majd elnevettem magam

-         Szent a béke. – mosolyogtam Bradre és legszívesebben megöleltem volna.