25.rész

Mosolyogva szálltam ki az autóból, amikor a hotelhez értem. Felmentem az emeletünkre és bementem a szobánkba. Letettem a cuccaimat, majd átmentem a társalgóba hátha a többiek ott vannak. Ott is voltak. Amikor beléptem mindenki elcsendesedett és kíváncsian nézett rám. Felszaladt a szemöldököm és akaratlanul elmosolyodtam, de még nem szóltam egy szót se.

-         - Kath, mond már mi volt! Megöl a kíváncsiság! – mondta Mike, mire mindannyian bólogattak.

-         - Rendben, rendben. – nevettem és elmeséltem mindent a délután történtekről.

-         - Kath, ez nagyszerű! – ugrott a nyakamba Ashley és Naomi egyszerre –Ugye elfogadod? El kell fogadnod!

-         - Hát nem tudom. – mondtam és lesütöttem a szememet. – A fiúk két hét múlva jönnek Madridba és tudtommal egy hétig maradnak, aztán visszamennek Londonba. Ha csatlakozom hozzájuk, akkor nekem is el kell majd mennem és igazából miattatok vagyok itt. Ez nem lenne fair tőlem.

-         - Na, ne szórakozz. – mondta mögöttem egy komolya hang, mire kissé megborzongtam. Hát igen Sabine volt az.  – Itt van életed lehetősége és el akarod szalasztani? Hülye vagy. – mondta és éreztem, hogy igaza van. Aidenre néztem, aki mosolyogva bólintott.

-         - Okkal választottak ki. – jött oda hozzám és átkarolta a vállam. – Ott a helyed és különben is három hét múlva az ifi EBnek is vége lesz és egy időre mi is visszamegyünk Londonba. Addig meg úgyis mindegy. – mosolygott. 

-         - Aidnek igaza van. – bizonygatta Matt is, aki egy fotelben ült, mellette Naomi a fotel karfájáról, karolta át. – El kell fogadnod! 

-         - Valóban így gondoljátok? – kérdeztem, mire afféle istenem-már-komolyan-nem-fogja-megérteni?-IGEN! nézéssel bólogattak. – Hát rendben. – mondtam és kimentem a szobából, majd tárcsáztam a névjegykártyán lévő számot. Egy kis ideig csöngött majd felvette. – Mr. Devon? –kérdeztem.

-         - Igen?

-         - A nevem Kathrina Tornow, délután voltam a meghallgatáson és döntöttem. Elfogadom az ajánlatát. – mondtam boldogan a telefonba.

-         - Örülök Miss Tornow. Holnap lerendezzük a papírokat és az együttes tagja lesz. Két hét múlva meg már a srácokkal együtt fog fellépni. – mondta – a hangjából ítélve – szintén boldogan az úr.

-         - Köszönöm Mr. Devon. A holnapi viszontlátásra. 

-         - Viszhall, Miss Tornow. – mondta és letette a kagylót.

A lehető legkomorabb arccal mentem vissza a társalgóba, mire mindannyian ijedten néztek rám én meg elnevettem magam.

-         - Sikerült. – mondtam fülig érő mosollyal és odamentem Aidenhez, mire ő felkapott és megpörgetett a levegőben. – Köszönöm. – mondtam neki boldogan.

-         - Ne nekem köszönd. – mosolygott és Sabinere mutatott. Odamentem hozzá. 

-         - Köszönöm, Sabine. – mondtam és minden ellenkezésének az ellenére megöleltem.

-         - Semmiség. – mondta lazán és kibontakozott az ölelésemből. – De ezt ne csináld még egyszer. – nézett rám komolyan, majd ismét csak bámult a messzeségbe és rágózott tovább. Megvontam a vállam és visszamentem Aiden mellé, aki átkarolta a vállam én meg a vállára hajtottam a fejem.

-         - Biztos nem baj? – kérdeztem.

-         - Viccelsz? – mosolygott rám, avval az édes mosolyával. – Ez életed nagy lehetősége.

Jól van, ha így gondolja? Már csak anyut kell meggyőznöm róla, apu meg úgyis beleegyezik, Brad meg hát… Brad. Jobb, ha minél előbb szólok neki, biztos látni akarja majd az együttest. És nem is csak látni, hanem biztos, hogy „beszélgetni” is akar majd velük. De ezt majd később. Most épp ki akarom élvezni a pillanatot.