24.rész

Az éjszaka valamilyen szinten oldotta bennem a feszültséget és izgatottan készülődtem a délutáni meghallgatásra. Egy vékony apró virágmintás, térdig érő spagetti pántos ruhát vettem fel, fehér, szalagokkal átfűzött balettcipővel és fehér hajpántot tettem a hajamba. feltettem egy laza sminket is, majd a nyakamba kanyarítottam egy virágos sálat. Mire elkészültem mindennel már fél kettő volt és egy rövid (?) Na, jó elég hosszú csókkal elbúcsúztam Aidentől – akinek sajnos edzése volt és nem tudott velem jönni – majd beültem a kocsiba – amit aputól kaptam kölcsön – és elhajtottam a stúdióhoz. Belül remegve szálltam ki az autóból és zártam be azt. Bementem a stúdióba és megálltam a recepciósnál.

-         - Jó napot! A nevem Kathrina Tornow, a meghallgatásra jöttem – mondtam.

-         - Áhh… Miss. Tornow. – mondta egy női hang a hátam mögött. Megfordultam és egy középmagas szőke hölgy állt előttem. – Megan Kansy vagyok, velem beszélt telefonon. Kérem, kövessen.

-         - Örvendek. – mondtam és követtem. Egy nagy terembe mentünk, ahol három férfi ült és beszélgetett.

-         - Uraim. – szólalt meg a nő – Bemutatom Miss Tornowt.  –mire én beléptem a szobába.

-         - Üdvözlöm. – mondta a középen ülő kissé őszes férfi. – Mit fog nekünk énekelni? – kérdezte és mosolygott. Ha eddig még nem izgultam, akkor az most tört rám. Azt hittem minden tagom remeg.

-         - Attól az énekesnőtől fogok énekelni egy dalt, akitől a felvételen lévő dal származik. Christina Perri: A Thousand Years. – mondtam határozottan és elkezdtem énekelni. Valahogy, miközben énekeltem, teljesen felszabadultam és megnyugodtam, nyomát sem lehetett látni rajtam a korábbi izgulásnak. Csak énekeltem és énekeltem. Aztán egyszer csak véget ért a dal.

-         - Bravó! – mondta az ősz férfi mellett ülő és állva tapsolt. – Uraim, azt hiszem megtaláltuk, amit kerestünk. – mondta a másik két férfihez fordulva, mire azok heves bólogatásba kezdtek, én meg csak kapkodtam a fejem közöttük.

-         - Gratulálok, Miss. Tornow. – szólalt meg a harmadik. 

-         - Elnézést, de mit találtak meg? – kérdeztem kissé zavartan, nem igazán értettem, hogy mi folyik itt.

-         - A British Singers leendő énekesét. – mondta az őszes úr, mire ledöbbentem. A British Singers? Mármint az együttes? O.o. 

-         - Valóban? – kérdeztem.

-         - Már, ha nincs ellenére. A British Singers énekese lenne. Turnék, koncertek stb. – magyarázta a baloldali. Teljesen le voltam fagyva és ezt szerintem ők is észrevették. -  Még van ideje átgondolni. A srácok 2 hét múlva jönnek Madridba, akkor ismerkednének meg az új énekessel. Vagyishát remélem, hogy magával. Megan, kérlek. – mondta és a nő felé fordult, mire a nő átnyújtott nekem egy névjegykártyát. – Ezen a telefonszámon, akármikor el tud érni. Várom a válaszát.  A mielőbbi viszont látásra. – mondta és a másik két férfihoz fordult. Ránéztem a kezemben lévő lapra, amin ez a név állt: Jonathan Devon, majd követtem Megant a kijárathoz.

-         - Viszlát, Miss Kansy. És köszönöm. – köszöntem el és kimentem. 

Lassan mentem az autóm felé, hogy közben mindent át tudjak gondolni. Nem igazán sikerült. Egyre csak az járt a fejemben, hogy kiválasztottak, hogy én legyek a British Singers énekese. Mindig is odavoltam azért az együttesért.