21.rész

-         - Anyu, anyu, anyu! – kiabálta Elena – Itt van valaki! – sikongatta, mire Edit felrohant. Amikor felért és meglátta, hogy a szobám előtt áll elnevette magát.

-         - Nyugi, Elena, ez csak Kath és Aiden. – mondta mosolyogva, én pedig kimásztam az ágyból, Aidennel egyetemben.

-         - Elena – mosolyogtam a húgomra, aki már megnyugodott és örömmel ugrott a nyakamba. – Nagyon megijedtél? – kérdeztem ő pedig félénken bólogatott. Ismét megöleltem, majd megkértem, hogy menjen ki, mert dolgom van. 

Felvettem egy fekete fehér csíkos pánt nélküli pólót, egy fehér kör loknis szoknyát, és a magas sarkú szandálomat, majd kiengedtem a hajamat és a feltettem a napszemüvegemet. Nem sokkal később már mindannyian együtt reggeliztünk és nevettünk. Aztán Aidennel visszamentünk a hotelba, ahol már mindenki aggódott. Nevetve léptünk be a társalgóba, és amikor feleszméltünk rengeteg összeráncolt szemöldökkel találtuk szembe magunkat. Hát igen, így jár az, aki éjnek évadján lelép. Fél órán keresztül magyaráztuk, hogy miért mentünk el, mire megértették. Aztán általános beszélgetés következett. Én Aidenhez bújva hallgattam a többiek nevetését és témáit, míg meg nem csörrent egy telefon. Aidené volt. Megnézte a kijelzőt, aztán komoly arccal felállt. Csak pár perc múlva jött vissza és visszaült mellém.

-         - El kell mennem. – suttogta a fülembe, miután közelebb hajolt.

Kérdőn néztem rá.

-         - Mégis hova? – kérdeztem kíváncsisággal a szemeimben (legalábbis ezt szerettem volna elérni, az más kérdés, hogy sikerült-e)

-         - A reptérre. – mondta röviden és egy puszit nyomott a homlokomra majd felállt és elment.

-         - Aiden! – kiáltottam utána, mire mindenki felkapta a fejét. 

De ő nem fordult vissza csak ment. Mi lehet ilyen fontos? Miért kell eltitkolnia előlem? És akkor régi barátom, a féltékenység ismét el akart jönni látogatóba, de most nem nyitottam neki ajtót. Bíznom kell Aidenben.  Bementem a szobánkba és leültem a notebookom elé. El kellett terelnem a figyelmem, úgyhogy felmentem skypra. Sajnálatomra nem volt fenn senki. Vagyishát… egyvalaki fenn volt. Adriam… De vele nem akartam beszélni, pedig rég volt már az, amikor lelépett. Lecsuktam a notebookom fedelét és elterültem az ágyon a mennyezetet bámulva. Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem volt valami érdekes szórakozás, úgyhogy egy hirtelen gondolattól vezérelve felmentem YouTube-ra és elindítottam az kedvenc számomat. (Sajnos, amikor bekapcsoltam a gépem véletlenül felmentem msnre, és nem léptem ki, csak bezártam) Christina Perry: Jar of Hearts. És elkezdtem énekelni meg táncolni. Imádnivaló jelenség lehettem J Talán már harmadjára kezdtem el és ott járhattam, hogy „and who do you think you are, runnin’ ’round leaving scars collecting a jar of hearts” (lefordítva: mégis kinek hiszed magad? Csak sebeket hagysz mindenhol, gyűjtöd a szíveket, mint más a bélyeget) amikor hirtelen felvillant egy ablak a tálcámon. Megörültem, azt hittem, hogy anyáék vagy még jobb esetben Brad… De sajnos tévedtem. A lehető legrosszabb volt. Adrian… Csak ennyit írt: Hiányzom? Na, igen találó volt a szám, amit hallgattam közbe. Most mit akar? Megcsalt, itt hagyott és egy év múlva rám ír, hogy hiányzom-e? Ha vissza akar kapni, akkor avval elkésett. Egyszerűen bezártam az ablakot és áldottam az eget, hogy ez csak msn volt és nem skype. Nem szívesen láttam volna az arcát, annál kevésbé szívesen beszéltem volna vele. De úgy gondoltam eleget foglalkoztam vele, úgyhogy folytattam az éneklést. Egy idő után számot váltottam és Chris Medina: What Are Words-ét kezdtem el énekelni, miközben táncoltam. De jó hogy senki sem látott J. Vagyis… Épp befejeztem a számot, amikor hangos tapsolásra lettem figyelmes. Neee! Valaki meglátott, hallott vagy valami! Odanéztem és ott állt Aiden, mellette egy 20 év körüli lánnyal. Tehát ezért ment a reptérre…

-         - Wow! Kath, nagyszerű hangod van! – mondta boldogan, aztán odajött hozzám és megcsókolt. Kissé frusztrálva éreztem magam, ugyanis az a lány ott állt a szobánk ajtajában, de azért élveztem azt a csókot.

-         - Igazán? – kérdeztem a csók után és valahogy megfeledkeztem a vendégünkről.

-         - Igen. – mondta mosolyogva és megölelt.

-         - Khrm. – köhintett a lány jelezve, hogy ő is itt van. – Addy bemutatnád a hölgyet? – kérdezte engem szemlélve. Addy? Olyat hallottam már, hogy az Aident Aidnek becézik, de hogy Addy? Oltárinagy WOW.

-         - Oh… persze. – mondta Aiden – Ő itt a barátnőm, Kathrina, Kath, bemutatom…