20.rész

- És te? - kérdezte Aiden kedvesen, mert, hogy ő volt az. De várjunk csak... Hogy került ő oda? - Már megint beparáztál, mert láttad az smsemet?

- Bocs... - mosolyodtam el és beláttam, hogy megint túlreagáltam a dolgokat - Tudod kicsit zűrösek voltak az utóbbi napok és... Na, jó elég volt. - mondtam ki határozottan. - Addig nem magyarázkodom, amíg te el nem magyarázod, hogy hogy kerültél ide, ráadásul ELŐTTEM?

- Komolyan azt hitted, hogy smsezés közben elalszom? Már épp fel akartam venni a telefont, amikor megelőztél, úgyhogy inkább úgy tettem, mintha aludnék. Amikor láttam, hogy kissé felhúztad magad a dolgon, akkor halkan felkeltem és nagyon halkan eljöttem, miközben te a fürdőben voltál és felöltöztél. Tudtam hová akarsz menni.

- De hogy jutottál be? - kérdeztem

- Egyszerű... - mondta mosolyogva - Edit beengedett.

- Ah-ha - mondtam bólintva és legyőzve az előbbi ijedtségemet és a dühömet a nyakába ugrottam.

- Na, így kell ezt!- mondta mögöttem egy hang, mire odakaptam a fejem. Apu és Edit egymást átkarolva álltak a szobám ajtajában és mosolyogtak. Na, tessék már magánélete sem lehet az embernek?

- Ti nem alszotok? - kérdeztem és szerintem elég furán nézhettem rájuk, mert ránézésből eléggé megijedtek.

- Amikor Aiden megérkezett tudtuk, hogy lesz valami, úgyhogy nem akartunk elaludni. - magyarázta Edit - Kath, így kell az ilyen helyzetet kezelni. - súgta a fülembe miután odajött hozzám- Bízz benne!- fejezte be és visszament apuhoz. igaza van! Bíznom kell Adrianban, különben hogy várhatnám el az ellenkezőjét? Bólintottam, mire Edit hozzánk fordult- Jó éjt- mondta és kivezette aput a szobából, aki ezzel a tudni-akarom-mit-csinál-az-egyetlen-lányommal-ez-a-feltehetőlg-hűtlen-tahó nézéssel követte.

- Sajnálom - mondtam Aidennek, de látva az értetlen nézését, hozzátettem-hogy kissé gyorsan reagálok a dolgokra

- Jah... - mondta és a fejéhez kapta a kezét - Semmi baj- válaszolt lazán. olyan ééédes. Átkarolt és magához húzott, majd megcsókolt. Annyira, de annyira szeretem!!! <3 Miután már eléggé kiszerettük magunkat lefeküdtünk, de az ágyam kissé szűkös volt kettőnknek, úgyhogy a lehető legközelebb húzódtunk egymáshoz.

Másnap reggel a cirógatására ébredtem. kinyitottam a szemem és rámosolyogtam

- Szia - mondtam

- Szia - válaszolt

Olyan furán éreztem magam, még sose ébredtünk egy ágyban. Csak mosolyogtam és a mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Hamarosan hangos trappolást hallottam, de nem áldoztam rá nagyobb figyelmet. Biztos csak Elena rohangál a folyosón. Tévedtem. Mármint nem abban, hogy Elena az, mert ő volt, hanem abban, hogy nem figyeltem fel rá. Ugyanis a húgomnak, van egy olyan rossz a szokása, hogy néha csak úgy szórakozásból végigrohan a folyosón és benyit az összes szobába. Ma is ezt tette. A hang alapján közeledett. És... egyszer csak kivágódott az ajtó, majd hangos sikítás következett...