18.rész

Eltelt pár nap. Brandon már teljesen jó volt és ismét útra kelt az együttesével. Én még marasztalni akartam, de ő hajthatatlan volt. Hogy az ő szavaival éljek: „Így is majdnem egy hét esett ki a turnénkból. Öt nap az nagyon hosszú idő…” Ráadásul a sajtó is elkezdett utánuk szaglászni, hogy miért halasztották el a koncertjeiket. De gondolom valami úgy is ki fog derülni a legközelebbin. Igazából aggódtam Bradért, de a bátyám, úgyhogy bíztam benne. Hát igen négy napig voltam apáéknál és közben egyszer sem találkoztam Aidennel. Gőzerővel dolgoztak az első csoportmeccsükre, ami természetesen aznap volt, amikor Bradék elmentek. Amint eltűnt a buszuk a láthatárról, mentem be a szobámba és összeszedtem a holmiaimat. A meccsre apuékkal együtt készültem kimenni és utána terveztem a hotelba menni. A meccs este hétkor kezdődött, úgyhogy rengeteg időm volt pakolni. Egész nap fenn voltam skypon és vagy a lányokkal, vagy anyáékkal, sőt még Aidennel is beszéltem napközben. Tekintve, hogy rengeteg időm volt, olyan furcsán korán jött el az este. Még mielőtt elindultunk volna, ellenőriztem a táblázatot a neten, hogy kikkel vannak egy csoportban Aidenék. Végignéztem a listán és úgy gondoltam, hogy van esélyük a győzelemre: Svédország ellen játszottak, rajtuk kívül még két csapat volt: a franciák és az ukránok. Talán jogosan gondoltam, hogy van esélyük, de úgyis minden ki fog derülni a meccsen. A mérkőzés a Santiago Bernabéu Stadionban volt és nagyon jó helyen ültünk. Mellettünk voltak Ashleyék is és láttam még néhány ismerős arcot a nézők között, akiket persze apa révén ismertem. Talán fél órával a meccs kezdete előtt értünk oda, de már akkor is dugig volt a stadion. Jónak ígérkezett. Lassan felvonultak a játékosok is. Engem leginkább a mieink kötöttek le, de nem kerülte el a figyelmemet, az sem, hogy a svédek arcán gonosz vigyor ül. Nem igazán foglalkoztam velük, inkább az érdekelt, ahogy Aiden a csapata élén állt és készült a mérkőzésre. Közelebbről nem sok mindenkit ismertem a csapatból, csak névről és sokukról még azt sem tudtam milyen poszton játszanak. Akiket ismertem, az Aiden volt irányító és csapatkapitány, Mike, az első számú kapus, Matt, aki ha jól tudom csatár és valami David, aki védő, de persze rajtuk kívül még voltak heten, akikhez csak nevet tudtam passzintani. Hamarosan elkezdődött a meccs, de nekem nem igazán tetszett. A svédek nagyon durván játszottak, majdnem mindenhol buktattak, szabálytalankodtak, ahol csak tudtak és a bíró persze, még a felét sem vette észre. Vagy ha igen, akkor nem jelezte, de az még jobban zavart volna. Legnagyobb szerencsénkre azért Mike nagyon jó kapus volt ezért, csak 2:1re vezettek az első félidő után a svédek, bár szerintem nálunk nem volt minden rendben. A csapat szinte vánszorgott a pályáról és Mike arcáról is gondterheltséget lehetett leolvasni – legalábbis onnan ahol voltunk – nem is beszélve Aidenről. Őszintén aggódtam a csapat miatt, mert ha a svédek így folytatják, teljesen összetörik őket. Amikor elkezdődött a második félidő, láttam, hogy kettőt is cseréltünk. Ha jól tudom, akkor az egyik védőt és egy középpályást, és ha olyan messziről jól láttam, akkor mindketten jegelték valamijüket. „Király!” gondoltam magamban, már az első meccsen lesérült két játékosunk a svédek jóvoltából. De onnantól ismét a meccsre figyeltem. Az ellenfél ebben a félidőben is ugyanúgy játszott, mint az előzőben, sőt talán még durvábban. Mégis sikerült még egy gólt szereznünk már az első pár percben így ki tudtunk egyenlíteni. Már a 70.percben voltunk és egyik csapat sem rúgott újabb gólt. Csak telt az idő. Ismét mi támadtunk. Mattnél volt a labda és az ellenfél rátapadt. Ide-oda passzolgattak Aidennel, majd amikor ismét hozzákerült a labda, a svéd játékos kibuktatta és Aiden is átesett rajta. Eleinte mind a három játékos a földön feküdt, aztán Aiden és a svéd is felálltak, csak Matt volt a földön és fogta a lábát. „Egyre jobb” gondoltam és vártam, hogy mi történik. Mattet lecserélték, a svéd pedig sárga lapot kapott. „Ez most komoly? Ennyire vak a bíró?” így az összes cserénket felhasználtuk. A labda kiment és, minthogy Mattről ment ki, a svédek dobhatták be. Viszonylag „könnyen” jutottak el a kapuig, ha beleszámoljuk azt, hogy mindenkit fellöktek, akik az útjukba álltak. Alig volt tíz perc a meccsből és a svéd csapatkapitány rúgni készülődött és rúgott is.  Mike elkapta, de a labda kiesett a kezéből és az ellenfélhez került, akik ismét rúgtak. Szerencsére addigra Mike is képben volt és sikerült elkapnia a labdát majd kiadnia Aidennek. Aiden futott az ellenfél kapuja felé, de csúnyán elgáncsolták, de szerencsére a bíró ezt észre is vette. A jó hír az, hogy a svéd sárga lapot kapott, a rossz hír pedig az, hogy ő volt az egyetlen, aki a kapuson kívül még nem kapott. Szabadrúgás következett. Már nagyon közel voltunk a kapuhoz, de sajnos a labda kiment és a svédek dobhattak, akik ezután durván rohantak Mike felé. És amikor a középpályás odaért, rögtön bele is rúgott a labdába…