15.rész

De szerencsére Aiden elkapott. Hirtelen azt sem tudtam, hogy ki vagyok, aztán minden visszatért. A férfi, akit a mentőbe tettek, akit korábban már újra kellett éleszteni, nem volt más, mint a bátyám. Brandon volt azon a hordágyon. Ott kapálództam Aiden kezében, aztán mikor sikerült kiszabadulnom, áttörtem a kordonon és odarohantam hozzá. A könnyeim patakokban folytak.

-         - Brandon! – kiabáltam egyfolytában és már a rendőrök szaladtak oda hozzám. Ha Aiden nem ér oda korábban, akkor ők kapnak el. 

-         - Kérem uram, el kell innen menniük. – mondták a rendőrök Aidennek, de én nem foglalkoztam velük. 

Csak Brandon érdekelt. Brad, aki ott feküdt a mentőben. Megint az ájulás kerülgetett. Aiden visszavitt az autóhoz és visszafordultunk. Mentünk a kórház felé, ahová Bradet vitték. Aiden tudakolta meg, hogy melyik kórházba viszik. Csak ültem az autóban és zokogtam. „Az én hibám… otthon kellett volna tartanom… akkor nem történik meg mindez.” ilyen gondolatok jártak a fejemben.  Mire odaértünk Bradet már bevitték a sürgősségire. A recepcióhoz siettünk, és minthogy én teljesen használhatatlan voltam, Aidenbe kapaszkodva, ő kérdezte meg, hogy hol van a bátyám és halászta ki a zsebemből az igazolványomat, igazolva, hogy a testvére vagyok. De amikor odaértünk, nem mehettünk be hozzá. Még vizsgálták, nekünk pedig kint kellett maradnunk. Egyre idegesebb lettem és csak sírtam. Egy jó ideig alig bírtam megmaradni egyedül, aztán amikor már kicsit nyugodtabb voltam, Aiden felhívta Ashleyt, hogy mi történt, Ashley, pedig szólt apuéknak. Majd Aiden visszajött hozzám és leült mellém és átkarolt. A közelségétől nyugodtabb lettem, de még így is zokogtam. Nagyjából tíz perc múlva érkeztek meg Ashleyék. Naomi leült mellém, Alice pedig elment beszélgetni Aidennel. Apáék, rájuk tíz percre érkeztek meg. Elenat a babysisterre bízták, csak apa, meg Edit jöttek el. Nagyon idegesek voltak és Edit is sírt. Odajött mellém és ő is átkarolt. Aiden a többieknek, már sokadjára elmondta, hogy mit láttunk. Csak telt az idő és nem történt semmi. Úgy éreztem, mintha mindennek ólomsúlya lenne. Egy órája ültünk ott, mikor kijött az orvos és felpattantunk.

-         Sajnálattal kell közölnöm, de Mr. De la Garza nagyon rossz állapotban van. - mondta komoran, mire én ismét elkezdtem sírni – A bordái több helyen eltörtek és súlyos agyrázkódása van, nem is beszélve a megszámlálhatatlan zúzódásáról. Az állapota jelenleg stabil, de a sokktól akármikor összeomolhat. – alig bírtam talpon maradni, Adrian karolt át.

-         - Be lehet menni hozzá? – kérdezte apa idegesen.

-         - Egyvalaki bemehet, de kérem, ne nagyon zavarják. – mondta aztán elment. 

-         - Menj be hozzá. – mondta Edit és egy gyenge mosolyt erőltetett az arcára. Én apura néztem, és ő is bólogatott.

-         - Menj csak. – mondta – Most rád van a legnagyobb szüksége.

Én pedig lassan – Aiden támogatásával – elindultam az ajtó felé. Nem tudtam, hogy ki fogom-e bírni lelkileg, de Brandonnak szüksége van rám és erősnek kell lennem. Lenyomtam a kilincset, benyitottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót.