Bradet. Igen
ott volt. Brandon, a bátyám. Pár percig csak bámultam, ő pedig idegesen és
kérdőn nézett rám. Aztán felpattantam és odarohantam hozzá. Meg akartam ölelni,
de ő ellökött magától.
-
- Mit
keresel itt? – kérdezte ismét még indulatosabban és végre leesett, hogy dühös
rám.
-
- Aidennel
jöttem… - mondtam halkan – az ifi EB-n focizik, amit itt tartanak
Spanyolországban.
-
- Értem.
– mondta és már rettentő mérges volt. – Tehát egy égbőlpottyant kis ficsúrral,
akit csak pár napja ismersz, eljössz a suliból, de a saját bátyáddal, aki már
kiskorod óta kiállt melletted, avval nem. – majd kiment a szobámból.
-
- Várj!
– kiáltottam utána, de már a lépcsőket rótta. Végre kibékültem Aidennel és
összeveszek Braddel. Ez nem lehet igaz. Nem sokkal az után, hogy Brandon kiment
bejött Aiden, aki épp akkor tette le a telefont. Meglátta az arcomat – már-már
ismét a sírás kerülgetett – és így szólt.
-
- Mi
történt? – kérdezte csodálkozva. – Láttam Brandont bejönni aztán idegesen
lesietni a lépcsőn. Összevesztetek? – ekkor már nem bírtam tovább eltörött a
mécses.
-
Majd
elmondom. – mondtam sírva és elindultam az ajtó felé – meg kell keresnem Bradet.
– lerohantam a lépcsőn és a bejárati ajtóhoz siettem.
Apu, Edit és
Brandon együttesének a tagjai ott álltak és beszélgettek. Azok alapján, amit
hallottam nem értettek semmit, abból, ami történt. Amikor megláttak, meglátták,
hogy sírok, letámadtak a kérdéseikkel. De engem nem érdekeltek a kérdések.
-
- Hol
van Brandon? – kérdeztem zokogva.
-
- Beült
az autójába és gyorsan elhajtott. – válaszolt Edit aggódva.
-
- Kathrina,
mi történt? – kérdezte apu idegesen, de az ő hangjából is hallatszott az
aggodalom. Én nem válaszoltam csak annyit mondtam, hogy:
-
- Megkeresem.
– és elindultam apu kocsija felé.
-
- Várj,
Kath én is megyek veled. – mondta Aiden és beült kocsiba és áttessékelt engem
az anyósülésre – nehogy valami bajod essen, nem kéne most vezetned, ráadásul
még sötét is van. – mondta és elindultunk.
*Brandon*
Amikor
beléptem olyan boldog voltam, csak az, amikor apa elújságolta, hogy Kath itt
van és biztos örülne nekem, azon kicsit ledöbbentem. „Mit keres itt?” kérdeztem
magamtól és felmentem a szobájába. Amikor aztán válaszolt a kérdésemre, azt
hittem menten… Nagyon dühös voltam. Még hogy egy srác, akit csak néhány napja
ismer, többet érjen neki, mint én, a bátyja. Ez nagyon felhúzott. Ki kellett
szellőztetnem a fejem. Lesiettem és beültem a kocsimba. Nem számított, hogy az
ajtóban állók bambán bámultak utánam és beszéltek hozzám. Nem érdekelt. Egyedül
akartam lenni. Csak ültem az autóban és mentem a fejem után. Megcsörrent a
telefonom. Apa volt az felkaptam és egy ideig csak néztem majd kinyomtam. Ekkor
hangos tülkölésre lettem figyelmes. Felkaptam a fejem és csak két világító
fényszórót láttam, aztán félrerántottam a kormányt és minden elsötétült.
*Kathrina*
Aiden
vezetett. Igaza volt. Sötét van és nem kéne ilyen lelkiállapotban vezetnem. Még
mindig a könnyeimet törölgettem és rettentő ideges voltam. Kikanyarodtunk a
főútra és csak pár méterre jutottunk, mert nagy dugó volt. „Már csak ez
hiányzott!” gondoltam és még idegesebb lettem. Most hogy meg kell találnom Bradet,
csak itt állok a dugóban már 10 perce. Az ablakon keresztül láttam, hogy több
sofőr is kiszállt és előrement, de többen csak az autójukat támasztották a
sötétben. Mi is kiszálltunk és odamentünk ez előttünk lévő autóshoz.
-
- Nem
tudja véletlenül, hogy mi történt? – kérdeztem, mire azt felelte, hogy valami
őrült áthajtott a túlsó sávba majd hirtelen kikanyarodott és nekiütközött egy
fának. Valamint azt, hogy oltári nagy baleset lehet, mert már egy órája áll a
sor és már két mentő is érkezett.
Mi is
előrementünk és a pasasnak igaza volt. Rettentő hosszú volt a sor és azt sem
értem, hogy hogyan sikerült, olyan gyorsan végigérnünk rajta, de ott
voltunk. Ahogy közelebb mentünk, az
emberek egyre többet tudtak a balesetről. Egy szemtanú mondta, hogy az autó az
egyik sávból áthajtott a másikba, majd elrántotta a kormányt, nekiütközött a
villanyoszlopnak és aztán a fának. „Csoda, hogy más nem sérült meg.” így mondta
a végén. Az autót nem lehetett felismerni, annyira összeroncsolódott, ráadásul
sötét volt. Egy nő azt mondta, hogy a sofőrt már újra kellett éleszteni. Már a
kordonnál voltunk, amikor betették a mentőbe. Nagyon figyeltem és pár
pillanatra láttam is a férfi arcát. Sikítottam és, ha Aiden nem kap el, akkor
összeesek.
Ugye ezt most nem mondod komolyan basszus?????????? :O
VálaszTörlésNeeeeem. :'(
Brad <3 :'( <3
Ez is nagyooooooon jo. Imadom!! <3