12.rész

Hirtelen ötlettől vezérelve intettem magamnak egy taxit és a szállodába vitettem magam.

-         - Köszi… és bocs, de mennem kell. – vetettem oda búcsúzásul Claranak, mikor megállt a taxi. Ő csak bambán nézett rám, nem értette a dolgot, de intett egyet és valami olyasmit tátogott, hogy sok szerencsét. Talán mégis értette? De engem nem ő érdekelt, hanem Kath és az, hogy félreértette a dolgot.

Idegesen sürgettem a taxist, hogy minél hamarabb odaérjek a hotelbe és azt hiszem, sikerült szereznem magamnak egy ellenséget. Hát… hogy is mondjam, útközben átléptünk pár sebességhatárt és egyszer-kétszer talán fotó is készült a kocsiról, de ha sikerül megmagyaráznom a dolgot Kathrinának, akkor megtérítem a dolgot. Sajnos mire odaértem Kath már nem volt ott. Szinte az egész csapat a szálloda előtt ácsorgott és szerintem rám vártak. Kérdőn néztek rám, de én nem foglalkoztam a magyarázattal, csak felrohantam a szobánkba és döbbenten vettem észre, hogy Kathrina elment… semmiféle holmija nem volt a szobában. Nem volt ötletem, hova mehetett, csak később villant be, hogy az apja itt lakik Madridban és biztos, hogy nem ment vissza Angliába. Csak sajnos azt sem tudtam, hogy ők hol laknak… Szerencsémre – vagy nem is tudom – amikor leértem akkor érkezett meg Ashley és Naomi és dühösen méregettek, majd Ashley lekevert nekem egy pofont. Majd miután gyorsan elhadartam, hogy mi történt bocsánatot is kért, de legalább elmagyarázta, hogy miért rágott be Kath és azt is, hogy hol lakik az apja. Beültem abba a taxiba, amelyikkel a lányok érkeztek és megmondtam a címet. A taxis hátrafordult és csodálkozva méregetett.

-         - Mi van ott, hogy ez már a második fuvarom oda? – kérdezte és még mindig méregetett engem.

-         - Ne kérdezősködjön, hanem menjen – mondtam kicsit bunkón és nyersen, de akkor ez épp nem izgatott.

*Kathrina*

Edit kicsit furcsállva hallgatta a beszámolómat a délutáni történtekről, majd amikor befejeztem – és már vagy háromcsomagnyi zsepit elhasználtam – rám nézett és olyat kérdezett, amit nem igazán vártam tőle.

-         - Biztos vagy benne, hogy megcsalt? – azt hittem, hogy menten elkezdi becsmérelni a fiút a tettéért, vagy, hogy azt mondja: „Annyira sajnálom” majd föltesz egy kávét, de ezt nem gondoltam volna.

-         - Persze! – mondtam kicsit undokul, de azért rosszul esett – Hát nem egyértelmű, amikor egy cukrászdában ülve nevetgél, majd csókolózik egy lánnyal?

-         - Hidd, el vannak félreérthető helyzetek. – mondta, mire nekem eszembe jutott az, amikor megöleltem azt az elsős srácot, ő pedig felkapta a vizet.

-         - De akkor is! – álltam ki az igazam mellett, bár Edit bogarat ültetett a fülembe – Aiden mégiscsak egy Worse! Az ikertestvérével, a bátyjával, Adriannal is így volt. Ő is megcsalt!

-         - Én akkor is utánajárnék a helyedben… - mondta, de amikor látta a pillantásomat elhalkult és nevetve hozzátette – Rendben igazad van. Most már utánajárnék, de a te korodban én is ezt tettem volna. – erre a mondatára nekem is sikerült egy kicsit elmosolyodnom aztán felmentem a szobámba.

Néhány perccel később csengetett valaki. Apu nyitott ajtót és beszéltek néhány szót, amit én nem értettem, mert a szobám messze volt az ajtótól és különben is Elena épp felvidítani próbált.

-         - Kath! – kiáltott fel apa – Gyere le, téged keresnek! – mondta mire én felpattantam és kitöröltem a szememből a könnyeket. Akárki is az, ne így lásson. Útközben megpróbáltam kitalálni, hogy ki lehet az. Amikor leértem a lépcsőn és a bejárati ajtó felé fordultam megtorpantam. Aiden állt ott. Közelebb mentem.

-         - Még van képed idejönni? – kérdeztem és becsuktam az ajtót.

-         - Történt valami? – kérdezte apa, mire az épp akkor érkező Edit felkarolta, mondván, hogy ő majd elmagyaráz neki mindent, majd biccentett nekem, hogy engedjem be.