11.rész

Már délután négy volt, amikor eljöttünk apuéktól és úgy döntöttünk, hogy beülünk egy cukrászdába enni egy-egy fagylaltkelyhet. Javában beszélgettünk a lányokkal, amikor egy ismerős srác ült le az egyik asztalhoz, amire épp ráláttam. Sajnos elsőre még nem ismertem fel a fiút, csak azt láttam, hogy egy szőke csajjal ücsörög az asztalnál és nevetgélnek. Olyan jó volt a fagyi, hogy elindultunk még két-két gombócért – még egy kehely már nem jött volna össze – amikor ledermedtem. A srác Aiden volt és ők is épp akkor álltak fel, majd a lány Adrian kezébe nyomott valamit, ő pedig megcsókolta. Nem hittem a szememnek.

-         - Nee. – mondta Naomi, amikor meglátta, hogy miért fagytam le.

-         - A mocsok! – dühöngött Ashley én meg nem bírtam tovább, sikítottam, majd elrohantam.

Rögtön intettem magamnak egy taxit és sebtében elindultam a hotelba, hogy összeszedjem a holmiaimat. Csak azt nem vettem észre, hogy Aiden is felnézett a sikításomra és biztos ő is meglátott engem, mert elindult felém, csak a lányok az útját állták. De nem érdekelt, minél gyorsabban és minél távolabb akartam kerülni tőle. Nem tartott sokáig az út, és ott marasztottam a taxist, hogy megvárja, amíg összeszedem a cuccaimat. Mindent belevágtam a bőröndökbe. Szegény Pinkyt kicsit durván tettem a ketrecébe, de pár perc alatt végeztem és lesiettem. Majdnem az egész csapat akkor érkezett meg és, amikor megláttak engem, hogy dühösen bevágom magam a taxiba nagyot néztek. Nem hiszem, hogy igazán értették a dolgot, de ha jobban belegondolok, nem is rájuk tartozott. Jeleztem a taxisnak, hogy indulhatunk és egyenesen apáékhoz vettem az irányt. Már az autóban kitört belőlem a sírás és, mikor kiszálltam már patakokban folytak a könnyeim. Zokogva mentem az ajtóhoz és csöngettem. Edit nyitott ajtót és amikor meglátott nyomban behívott és leültetett a konyhába.

-         - Aiden…, a cukrászda…, szőke…, cs… csók… - sírtam és az utolsó szót igazán nehezemre esett kimondani. ”Aiden megcsal? Hát ő sem jobb, mint a bátyja? Végül is mit vártam, ő is csak egy Worse…” ilyen gondolatok jártak a fejemben.

-         - Rendben, akkor most mondj el mindent töviről, hegyire. – utasított Edit, mire én belekezdtem a történetbe.

*Aiden*

„Remélem örülni fog neki. Annyira haragszom magamra, hogy reggel csak úgy otthagytam és elmentem edzésre.” gondoltam miközben egy cukrászda felé tartottam, aminek a neve és címe a kezemben lévő papíron volt. A cukrászdában Clara, egy régi barátom várt rám és volt valamije számomra. Ki akartam valamivel engesztelni Kathet, amiért így bántam vele, hisz én ráncigáltam ide.  De ő biztos tudja, hogy mi kell neki, hisz szakértő.

Nem tartott sokáig, amíg megtaláltam a cukrászdát és Clara már ott várt.

-         - Szia! – mosolygott rám és kihívóan nézett.

-         - Ne viccelődj, tudod, hogy miért vagyok itt és azt is, hogy mi csak barátok lehetünk, hisz van valakim. – mondtam én is mosolyogva. Claranak régóta tetszettem, bár szerintem az utóbbi időben csak a móke kedvéért csinálta a cirkuszt.

-         - Jól van, na! – csattant fel és elővett egy fehér dobozkát és odanyújtotta nekem – Nézd meg! Szerintem ennél jobban keresve sem találnál. - Átvettem a dobozt és kinyitottam. Egy ezüst szemekből álló nyaklánc volt benne, aminek a közepén egy szív alakú medál lógott két betűvel K és A.

-         - Ez gyönyörű! – ámultam és boldogan néztem Clarara.

-         - Mondtam én, hogy ennél jobbat nem találsz - nevetett, mire én is felnevettem. Így telt el pár perc, aztán ő szólalt meg. – Bocs, de mennem kell. Osztogatnom kell még pár jó tanácsot. Aztán halljak ám híreket felőled. – mondta mire ismét felnevettünk.

Mindketten felálltunk és Clara még átnyújtott nekem egy türkiz szalagot, amivel átköthetem majd a dobozt. Mennyire eltalálta, ez Kathnek a kedvenc színe!

-         - Imádlak! – mondtam neki és egy baráti puszit nyomtam az arcára. Pár pillanattal később ijedt sikítást hallottam és a hang felé néztem. „Ez nem lehet igaz!” gondoltam, amikor megpillantottam Kathet, de ő már rohant…