10.rész

Hamarosan odaértem és felhívtam Aident, hogy jöjjön le. Igazán meglepődött, amikor meghallotta, hogy mit akarok és gyorsan lejött. Amikor megláttam az ajtóban odarohantam hozzá és megöleltem.

-         - Hát te? – kérdezte.

-         - Rájöttem, hogy nélküled semmi sem jó. – mondtam mire ő felkapott és megcsókolt. 

Bementünk a szállodába. A fiúk szobái a harmadik emeleten voltak. Amikor felmentünk az összes csapattag (plusz Ashley és Naomi) a társalgóban volt. Én Aidennel bementem a szobájába és lecuccoltam aztán együtt mentünk a csapathoz és Aiden bemutatott.

-         - Szia, Kath, Aid már sokat mesélt rólad. – mondta az egyik srác majd ők is bemutatkoztak.

 - Aznap már nem nagyon csináltunk semmit, mert mire a hotelbe értem akkor már fél 11 volt és a fiúk lefeküdtek, mert másnap kezdődtek az edzések. Én is lefeküdtem Aiden mellé, ő pedig átkarolt.

-          - Olyan… jó… hogy… itt vagy – mondta ásítások közepette – Nélküled nem lenne az igazi. – mondta ki egy szuszra aztán megcsókolt. Félelmetesen jól csókol…

Aztán elaludt. Én percekig csak a mennyezetet bámultam, majd amikor nem tudtam elaludni, óvatosan kimásztam Aiden karjai közül és kipakoltam a holmiaimat. Mire végeztem az óra már elütötte az éjfélt és szerencsére – nem tudom miben, de – elfáradtam. Lefeküdtem ismét és elnyomott az álom. Másnap reggel nagyon későn keltem és akkor is csak azért mert csörgött a mobilom. Nem emlékeztem, hogy beállítottam volna az ébresztőórát, úgyhogy felkaptam a telefont. Aiden neve villogott a kijelzőn. Felvettem.

-         - Aiden, szia! Hol vagy? – kérdeztem félálomban.

-         - Végre felébredtél! Már legalább tízszer hívtalak. Edzésen vagyok, de csak estére megyek vissza a szállodába… Bocs… de mennem kell… Szeretlek… - mondta és letette. Éreztem, hogy akart még valamit mondani, de mindegy végülis miattuk vagyunk itt, ez benne volt a pakliban. Mégis furcsálltam a dolgot: köszönés nélkül ment el?

Kimásztam az ágyból és odavánszorogtam a gardróbhoz. Hosszú vacillálás után úgy döntöttem, hogy egy jóval térd fölé érő sárga ruhát veszek fel egy fekete övvel és a ruhához passzoló vajszínű topánkával. Gyorsan ittam egy kávét és éppen reggeliztem volna, mikor kopogtattak és a barátnőim léptek be. Amilyen izgatottak voltak, először azt hittem, hogy valami baj van, de amikor kijelentették, hogy vezessem őket körbe a városban, nagy kő esett le a szívemről. Felkaptam a táskámat és már indultunk a körutunkra. Először a Gran Via-n, Madrid sétálóutcáján mentünk végig. Hosszú út volt meg kell hagyni, ugyanis majdnem minden üzletben megálltunk és néhol még vettünk is ezt-azt. A következő megállónk a Santiago Bernabéu, a Real Madrid Stadionja volt. Tudtam, hogy apu ott lesz, mert épp akkor fejezték be az aznapi edzésüket, úgyhogy megvártuk őt. A lányok – inkább Ashley – csak a tévéből, a focimeccsekről ismerték aput, úgyhogy – főleg Alicenek - nagyon nagy vágyuk volt megismerni őt. A legjobb barátjával, Iker Casillassal együtt léptek ki a stadionból én pedig odarohantam hozzájuk. Épp beszélgettek, de amikor odaértem elhallgattak és apu felkapott.

-         - Szia, Kath! – köszönt rám Iker és átölelt – régen láttalak – mondta és mosolygott.

-         - Hát ti? – kérdezte apu, mire én elmeséltem neki, hogy a fiúk edzésen vannak, mi meg a városban kóborlunk. A lányok nagyjából ekkor értek oda hozzánk és csodálattal bámulták a két focistát.

-         - Jah… - mondtam némi fáziskéséssel – Ők itt a barátnőim Ashley és Naomi. Lányok, ő itt az apám Christian De la Garza és…

-         - A világ legjobb kapusa Iker Casillas. – vágott a szavamba Alice ámulva. Iker pedig csak zavartan mosolygott.

-         - Örvendek. – mondta Naomi.

-         - Lányok, ebédeltetek már? – kérdezte apu, mi pedig feleltünk, hogy még nem. – Akkor gyertek, Edit nagy ebédet főz. Oké? – mi beleegyeztünk, aztán apa a barátjához fordult, hogy jön-e, de ő neki mér mennie kellett.