34.rész

Mosolyogva hagytam ott őket és kimentem a társalgóból. Le akartam feküdni. Elindultam a szoba felé, de végig azon járt az eszem, hogy mit fogok mondani a srácoknak Amikor beértem a szobába rögtön levetettem magamat az ágyra és el is aludtam. A másnap reggel azon ritka pillanatok egyike volt, amikor Aiden egy csókkal ébresztett, s mikor kinyitottam a szemem ott feküdt mellettem. Mosolyogtam.

- Jó reggelt! Hogy-hogy nem vagy edzésen? - kérdeztem tőle, mire azt válaszolta, hogy velem akarta tölteni a napot, meg különben is nincs edzés az előző napi meccs miatt. - Igazán velem szeretnéd tölteni a napot? - döbbentem le.

- Mióta itt vagyunk nem tudtunk együtt tölteni egy normális napot. - válaszolta és közelebb húzódott hozzám. Eszembe sem jutott Aiden amikor a mai napot terveztem. Ki akartam kísérni Bradéket a reptérre, találkozni akartam a srácokkal és beszélni velük. Holnapután hazamegyünk. Tudniuk kell. De... Ó hogy én milyen önző vagyok! Aidenre nem is gondoltam, pedig tudnom kellett volna róla, hogy nincs edzésük.

- Neked mi volt a terved? - kérdeztem mosolyogva és mélységes bűntudattal.

- Az legyen az én kis titkom... - mondta titokzatosan, majd felkelt és elindult a fürdő felé.

- Adrian… Bradék ma visszarepülnek Londonba...

- Igen? - nézett rám kérdőn

- Hááát… beleférne a programba, hogy kikísérjük őket a reptérre? - kérdeztem. A srácok várhatnak, de nem hagyom, hogy Brad búcsú nélkül menjen el. Adrian elmosolyodott és visszalépett az ágyhoz és odahajolt hozzám.

- Az is a program része - mondta mosolyogva és egy csókot nyomott a homlokomra. Mi? a program része? De hisz az előbb még csodálkozott azon, hogy most mennek vissza Londonba… Na mindegy… Én meg még csak rá sem néztem. Nem tudtam a szemébe nézni. Egy vipera vagyok! Undorodom magamtól! Majd felállt és bement a fürdőbe. Én a szekrényhez támolyogtam és felvettem egy bézs pántnélküli ruhát, amit derékban egy fekete szalag fut körbe, hozzá pedig az éktalpú szandálomat, majd a nyakamba kanyarítottam egy drapp kendőt. A hajamat kiengedem és a napszemüvegemmel fogtam hátra. Amikor Aiden végzett leesett az állam. Egy fehér hosszú ujjú inget viselt, aminek könyékig feltűrte az ujját és csak a mellkasa közepéig volt begombolva. Ehhez egy sima farmer társul, laza sármos, spanyol külsőt kölcsönözve viselőjének.

- Mehetünk? - nyújtotta felém a kezét én meg tettetett mosollyal megfogtam és elindultunk. Útközben dobtam egy smst a srácoknak, hogy ma nem megyek, de holnap mindenképp találkoznunk kell. Kicsit furcsállták a dolgot, de ez van. Nekem is megvan a saját életem, legalábbis eddig meg volt.

A nap egyébiránt nagyon jó volt. Aiden elvitt reggelizni majd a reptéren könnyes búcsút vettünk Brandonéktól, aztán végigjártuk egész Madridot és minden jó helyre bementünk. Aiden olyan kedves volt végig. Elég volt! Véget kell vetnem ennek az egésznek! Beszélnem kell Eddel, ez így nem jó! Nekem van barátom és nem tehetem meg ezt vele! Nem érdemli meg. Ed nem lehet számomra több csak egy srác a bandából. Már, ha benne maradok a bandában… Nem tudom mit fognak szólni a Feultyhez. Mit kéne tennem?