Mosolyogva
hagytam ott őket és kimentem a társalgóból. Le akartam feküdni. Elindultam a
szoba felé, de végig azon járt az eszem, hogy mit fogok mondani a srácoknak
Amikor beértem a szobába rögtön levetettem magamat az ágyra és el is aludtam. A
másnap reggel azon ritka pillanatok egyike volt, amikor Aiden egy csókkal
ébresztett, s mikor kinyitottam a szemem ott feküdt mellettem. Mosolyogtam.
- Jó
reggelt! Hogy-hogy nem vagy edzésen? - kérdeztem tőle, mire azt válaszolta,
hogy velem akarta tölteni a napot, meg különben is nincs edzés az előző napi
meccs miatt. - Igazán velem szeretnéd tölteni a napot? - döbbentem le.
- Mióta itt
vagyunk nem tudtunk együtt tölteni egy normális napot. - válaszolta és közelebb
húzódott hozzám. Eszembe sem jutott Aiden amikor a mai napot terveztem. Ki
akartam kísérni Bradéket a reptérre, találkozni akartam a srácokkal és beszélni
velük. Holnapután hazamegyünk. Tudniuk kell. De... Ó hogy én milyen önző
vagyok! Aidenre nem is gondoltam, pedig tudnom kellett volna róla, hogy nincs
edzésük.
- Neked mi
volt a terved? - kérdeztem mosolyogva és mélységes bűntudattal.
- Az legyen
az én kis titkom... - mondta titokzatosan, majd felkelt és elindult a fürdő
felé.
- Adrian… Bradék
ma visszarepülnek Londonba...
- Igen? - nézett
rám kérdőn
- Hááát… beleférne
a programba, hogy kikísérjük őket a reptérre? - kérdeztem. A srácok várhatnak,
de nem hagyom, hogy Brad búcsú nélkül menjen el. Adrian elmosolyodott és
visszalépett az ágyhoz és odahajolt hozzám.
- Az is a
program része - mondta mosolyogva és egy csókot nyomott a homlokomra. Mi? a program része? De hisz az előbb még
csodálkozott azon, hogy most mennek vissza Londonba… Na mindegy… Én meg még
csak rá sem néztem. Nem tudtam a szemébe nézni. Egy vipera vagyok! Undorodom
magamtól! Majd felállt és bement a fürdőbe. Én a szekrényhez támolyogtam és
felvettem egy bézs pántnélküli ruhát, amit derékban egy fekete szalag fut
körbe, hozzá pedig az éktalpú szandálomat, majd a nyakamba kanyarítottam egy
drapp kendőt. A hajamat kiengedem és a napszemüvegemmel fogtam hátra. Amikor Aiden
végzett leesett az állam. Egy fehér hosszú ujjú inget viselt, aminek könyékig
feltűrte az ujját és csak a mellkasa közepéig volt begombolva. Ehhez egy sima
farmer társul, laza sármos, spanyol külsőt kölcsönözve viselőjének.
- Mehetünk?
- nyújtotta felém a kezét én meg tettetett mosollyal megfogtam és elindultunk.
Útközben dobtam egy smst a srácoknak, hogy ma nem megyek, de holnap mindenképp
találkoznunk kell. Kicsit furcsállták a dolgot, de ez van. Nekem is megvan a
saját életem, legalábbis eddig meg volt.
A nap
egyébiránt nagyon jó volt. Aiden elvitt reggelizni majd a reptéren könnyes
búcsút vettünk Brandonéktól, aztán végigjártuk egész Madridot és minden jó
helyre bementünk. Aiden olyan kedves volt végig. Elég volt! Véget kell vetnem
ennek az egésznek! Beszélnem kell Eddel, ez így nem jó! Nekem van barátom és
nem tehetem meg ezt vele! Nem érdemli meg. Ed nem lehet számomra több csak egy
srác a bandából. Már, ha benne maradok a bandában… Nem tudom mit fognak szólni
a Feultyhez. Mit kéne tennem?
Szegény Kath... Most sok minden van vele. ://
VálaszTörlésRemélem minden jól alakul. :)
Jó lett, hamar a kövit. ;) <3