- -- 2:1re
megvertük Olaszországot. – mondta röviden és láttam rajta, hogy nem szeretne
többet beszélni róla. Odahajoltam hozzá.
- -- Gratulálok!
– suttogtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára.
- -- Köszi.
– mosolygott a szemembe és ismét átkarolt.
Egymáshoz bújva
töltöttük az út hátralevő részét, ami nem volt hosszú. Amikor megérkeztünk a
hotelbe letusoltam és levakartam magamról a sminket. Miután végeztem bementem a
szobánkba, de Aiden nem volt ott. Átmentem a társalgóba és csodák-csodájára
mindenki ott volt. Amikor ajtót nyitottam mindenki felém fordult és mindent
tudni akartak a koncertről, amit Ashley és Mike még nem mondtak el. Aiden a
kanapén ült. Odamentem hozzá és leültem mellé. A vállára hajtottam a fejem.
- -- Bradék
hol vannak? – kérdeztem tőle, mire a sarok felé mutatott. És ott voltak. Egy
nagy körben álltak mind az öten és nevetgéltek. – Jah. – mondtam és felálltam,
hogy odamenjek – Nem baj? – kérdeztem, de ő csak mosolyogva megrázta a fejét.
Odamentem
hozzájuk. A turnéjukról beszélgettek, hogy már csak egy koncertjük lesz,
Londonban. Épp ezt a mondatot kaptam el.
- -- Már
csak egy? – kérdeztem, mire mind felém fordultak.
- -- Igen.
– bólintott Sam és megbökte Bradet. – Ez itt vissza akar menni a sulijába. –
mondta, mire Brandon megforgatta a szemét.
- -- Visszamész
a suliba? – kérdeztem furcsán – Azt hittem, csak a következő félévben.
- -- Igen.
Gondoltam, ha te is visszamész, akkor legalább az utolsó tanévemet töltsük már
együtt. – válaszolta mosolyogva Én meg ijedten néztem rá. Azt hiszem
megértette. – Nem mész vissza?
- -- Ööö…
- erre hirtelen nem tudtam a választ. Végülis egy együttes énekese vagyok, de
mégis… eddig is volt egy életem és a Feultyt sem hagyhatom ott (főleg most,
hogy már tudom miért kerültem a Muse-ba). Muszáj lesz visszamennem, és ha nem
értik meg a srácok, akkor legalább nem találkozom nap, mint nap Eddel és újra
élhetem a régi életem. – De visszamegyek, miután visszatértünk Londonba a
srácokkal. – válaszoltam határozottan, mire Brad egy puszit nyomott a
homlokomra.
- -- Ugye
tudod, hogy te vagy a kedvenc húgom? – kérdezte nevetve.
Én is
elmosolyodtam, de nem bírtam szabadulni a gondolattól. A hétvégén visszarepülök
Londonba, aztán vissza kéne mennem a suliba. Hogy fogom ezt elmondani a
srácoknak? „Bocsi, de igazából suliban
kéne lennem és csak a barátom focicsapata miatt jöttem el. Vissza kell mennem.
A téli szünetben találkozunk. Hello.” Nem, ez nem lesz jó. Gratulálok Kath,
ezt jól megcsináltad. Mindegy, holnap beszélnem kell a fiúkkal.
- -- Mikor
lesz az a koncert? – kérdeztem, miután sikerült visszaesnem a valóságba.
- - Szombaton.
– válaszolta Eric.
- - Szombaton?
Akkor… nemsokára elmentek?
- - A
holnap déli repülővel megyünk. Csak miattad jöttünk vissza. – magyarázta
Stephan. – Ha belegondolok, hogy Jenny milyen dühös lehetett, amikor meglátta,
hogy leléptünk. Huh. – nevettek fel egyszerre.
- - Csak
úgy eljöttetek? – csodálkoztam.
- - Te
mindent megérsz. – mosolygott rám Brad.
- - Köszönöm.
– mosolyogtam rájuk és igazán örültem, hogy miattam, csak miattam eljöttek.
Ekkor megcsörrent Eric telefonja. Rápillantott és úgy dobta oda Stephannak,
mint valami mérgezett tárgyat.
-
Jenny.
– mondta tettetett ijedtséggel, miközben körbe-körbe dobálták a készüléket és
röhögtek.
- - Nem
kéne felvennetek? – kérdeztem.
- - Viccelsz?
Egész nap hívogatott mindannyiunkat. A telefonomon legalább húsz nem fogadott
hívás van tőle csak ma. – nevetett Sam – Csak arra nem veszi a fáradtságot,
hogy megnézze az újságot, amit az „ELMENTÜNK” cetli alatt hagytunk. – fél
kézzel átkarolta a vállam a másik kezét pedig végighúzta előttem, hogy
képzeljem el. – A főcím: A BRITISH SINGERS AZ ÚJ ÉNEKESSEL LÉP SZÍNPADRA
MADRIDBAN. – mire mindannyian felnevettünk.
-
Azért
szerintem most már beszélhetnénk vele. – mondta Brad és a felvette a telefont,
ami épp akkor landolt a kezében. –Áhh, szia Jenny. – mondta nyájas hangon és
elindult kifelé a társalgóból, a haverjai meg követték.
XDD Brad de cukiii. <3
VálaszTörlésAidennek mi baja?? :(
Jenny meg mit fog mondani?? :D
Hamar kovit! ;) <3 <3